Álmos buzdító beszéde, szkíta népének a kiói csata előtt.

kép:internet

,,Szittyák, bajtársaim, nagyvitéz férfiak!

Emlékezzetek utatok kezdetére, amikor azt mondtátok, hogy fegyverrel, haddal olyan földet kerestek, amelyen lakhattok.

Tehát ne zavarodjatok meg az oroszok és kunok sokaságától, akik a mi kutyáinkhoz hasonlítanak.

Hiszen a kutyák, amint uruk szavát hallják, nemde rögtön félelembe esnek?

Mivel a derekasságot nem a nép nagy száma, hanem a lélek bátorsága szabja meg.

Vagy nem tudjátok, hogy egy oroszlán sok szarvast megszalaszt, mint ahogy egy bölcs mondja.

De félre ezekkel!

Csak azt mondom nektek: Ugyan ki tudott ellene állni Szkítia katonáinak?

Nemde Dáriust, a perzsák királyát, a szkítiaiak megkergették, úgy, hogy rémületében nagy szégyenszemre Perzsiába szaladt és elveszített nyolcvanezer embert?

Vagy Cyrust, ugyancsak a perzsáknak királyát, nemde szintén a szkítiaiak ölték meg háromszázharmincezredmagával?

Vagy magát Nagy Sándort is, Fülöp királynak és Olimpiadis királynénak a fiát, aki harcban sok országot leigázott, ugye szintén rútul megszalasztották a szkítiaiak?

Ezért hát derekasan és vitézül küzdjünk azok ellen, akik a mi kutyáinkhoz hasonlatosak, s úgy féljünk az ő sokaságuktól, mint a legyek felhőjétől.”