"Belegondoltunk valaha, hogy milyen események történtek első nagy királyunk, Szent István uralkodásával párhuzamosan a világban? Akár csak abba, hogy milyen államok és népek léteztek akkoriban? Bizonyára a Magyar Birodalommal szomszédos, esetleg Európa vonatkozásában magabiztosan tudunk nyilatkozni, de mi a helyzet a világ többi részével? Fedezzük fel együtt!

István idejére kezdtek újra letisztázódni Európa hatalmi viszonyai. A kontinens közepét a Német-római állam apró egymással civakodó fejedelemségei uralták, de lassacskán kezdett kialakulni egy központi hatalom mely növelte területeit és próbált egységes államként fellépni, nem csak a Magyar, de a Lengyel Királyság létét is fenyegetve. Franciaország a tartománygrófok uralma alatt állt, a királyi hatalom elenyésző volt ekkoriban. így önálló frank állammal nem lehetett számolni. Az angolok, skótok, írek és walesiek a vikingekkel vívták élet-halál harcukat, míg skandináviában leáldozóban volt a viking kor, habár 1000 körül jutottak el hajósaik az amerikai kontinensre. Kelet-Európát a hatalmassá növő Kijevi Rusz kezdte hatalmába keríteni, s a keleti szkíta-szarmata utódnépek identitásának elhajlítása folyt s a szláv kultúrkör megerősítésével foglalkozott, az alapítók viking tradícióival szemben. Dél-Európa volt a kontinens "gyenge láncszeme", mivel az arabok állandó ostroma alatt állt. Az arabok Ibériában és Szicílián rendezkedtek be tartósan, míg a Bizánci Birodalomra állandó fenyegetést jelentettek.

Ázsiában az ezredfordulón hatalmas birodalmak emelkedtek fel és buktak el. A Távol-Kelet legerősebb állama a Liao Birodalom volt, amely Koreát és Kínát is adózásra kényszerítette. Kína kezdett magához térni a szétszabdalt korszaka után, amikor a Szung-dinasztia alatt végre újraegyesülhetett. Az indonéz szigetvilágot a Srívidzsaja tengeri birodalom tartotta ellenőrzése alatt, ám kiterjedt háborút vívott a délindiai Csola Birodalommal, ami egy időre vazallusává is tette Srívidzsaját. A Khmer Birodalom eközben az Indokínai-félszigetet uralta, és uralkodói folyamatosan építették a legendás Angkort. Indiát három nagy birodalom uralta, északon a Gaurdzsara Pratihara, középen a Csálukja, délen a Csola Birodalom. Ezek közül az utóbbi kiterjesztette politikai és katonai befolyását Indonéziáig, míg kereskedelmi kapcsolatai az Arab-félszigetig nyúltak. Belső-Ázsiában a hatalmas Gaznavida Birodalom emelkedett fel, amit török rabszolgakatonák hoztak létre. Tőlük nyugatra a Bújida Kalifátus terült el, amelyet majd a szeldzsukok foglalnak el.

Észak-Afrikát és a Közel-Kelet egy részét a Fátimida Kalifátus ellenőrizte, ám az óriási birodalom fenntartása nehézségekbe ütközött, a távoli részek önállósodtak, és a hadseregen belüli etnikai ellentétek is meggyengítették. Afrikának csak a szubszaharai régiójában volt jelen az államiság. Nyugat-Afrikában Tekrur és Ghána, Közép-Afrikában a Kanem-Bornu Birodalom helyezkedett el, amelyekre az iszlám nagy hatással volt. Egyiptomtól délre két nagy múltú keresztény állam terült el, Núbia és Zagwe (Etiópia). Núbia később az iszlám mellett köteleződött el.

Ugyanilyen gyér államisággal rendelkezett a korszakban Dél-Amerika is, ahol a mai fogalmaink szerint vett államiság az Andok térségére összpontosult. A tárgyalt időszakban két birodalom is létezett a régióban, a Wari és a Tiwanaku Birodalom. Éghajlatváltozás miatt viszont a Tiwanaku Birodalom gyors hanyatlásnak indult.

Közép-Amerikában a tolték civilizáció a végét járta, míg a belőlük merítő maják is válságos évtizedeket éltek meg. Számos maja város elnéptelenedett, és a lakosság az északi települések felé vándorolt. Ez politikai átalakulással is járt, egy időre megszűnt az egyszemélyi uralom, helyét a tanácsi uralomforma vette át.

Észak-Amerikában a fentiekhez hasonló nagy civilizációk nem alakultak ki, azonban kezdetét vette a letelepedett életforma terjedése, a városiasodás és a kereskedelmi kapcsolatok élénkülése a bennszülött népek között, és Északkelet-Amerikában civilizációs kapcsolat létesült az őslakosok és az európai vikingek között.

Ausztrália szigetén nem alakult ki földművelés és állattartás, ezért a lakosságszám is alacsony maradt. Óceánia benépesülése folyamatban volt, 1000 körül érkeztek az első emberek a Húsvét-szigetekre, míg Új-Zéland még évszázadokig lakatlan maradt"

/olvasói ajánlás nyomán/

forrás: internet