"Sztálin 1953-ban bekövetkezett halálát Romániában rendkívül óvatos enyhülés követte. Az 1956-os magyarországi forradalom előtti éveket a rendszer konszolidációja jellemezte, ami előkészítette az ‘56 után beindított erőteljes nemzet- és államépítési folyamatot.

Kolozsvári utcakép a múlt század második feléből. Fotó: Erdély.ma / Erdélyi Krónika

Az 1950-es évek második felében a magyar többségű észak-erdélyi városok, köztük Kolozsvár románosítása állami prioritássá vált – olvasom Stefano Bottoni Az elveszett centrum – Kolozsvár a második világháború után címmel megjelent írását egy történelmi folyóiratban. Az 1956-ban tartott népszámláláskor a románok száma az 1948 óta eltelt 8 év alatt bekövetkezett közel harmincezres növekedéssel majdnem utolérte a magyarokét (74033 a 74155-tel szemben).

A vasúti műhelyekben és az újonnan létesített gyárakban – pl. a Carbochim üzemében – a munkások túlnyomó többsége már román volt, akik a közeli falvakból, Mócvidékről, és akkor még csekély számban a Kárpátokon túlról telepedtek be Kolozsvárra. Demény Lajos történész visszaemlékezése szerint 1957-ben a párt főtitkára, Gheorghe Gheorghiu-Dej pezsgőbontással ünnepeltette meg a KB épületében dolgozó káderekkel – beleértve a magyar nemzetiségűeket – a Központi Statisztikai Hivatal friss jelentését, mely szerint Kolozsvár – a történelemben először – abszolút román többségű várossá vált. Az ötvenes évek első felében a városkép is gyorsan változott: az államigazgatás, a katonaság, az oktatási intézmények (elsősorban a Babeş-egyetem) és az új üzemek körül rohamléptekkel épült az egyre nagyobb, a régi magyar várostól immár függetlenül működő ,,román” Kolozsvár.

Az új kolozsvári román elit számára a magyar már nem a kommunikáció elsődleges nyelve volt, inkább csak egy megtűrt státusú nyelv az egyre dominánsabbá váló román mellett… A ,,magyar” Kolozsvár története még a Ceauşescu-korszak beköszönte előtt szimbolikusan is véget ért, amikor – 1964-ben – központi utasításra egyetlen éjszaka leforgása alatt átnevezték a magyar utcákat és eltávolították a kétnyelvű feliratokat. Bukarest ezzel jelezte, hogy számára lezárult a város románná tételének” folyamata…

Sajnos, évtizedek teltével, napjainkban is tart kincses Kolozsvárunk Napocává válásának folyamata. Az elmúlt időkre emlékezve azonban még énekelhetjük a régi slágert: „Szép város Kolozsvár, ott lakom a Szamosnál, a szőke haboknál, angyalkám, gyere már…”"

Ferenczy L. Tibor / Háromszék

cikk forrása: /www.erdely.ma/