"Turul szavunk ős fogalmi tartalma a pusztai ősműveltségünkben gyökerezik. A turul eredetileg bizonyára valóságos madár neve volt, az ősi magyar hiedelemvilágban azonban mitikus képzet megjelenítőjének általánosított alakjává változott.
Az ősi magyarok turul-képzetére nagy befolyást gyakorolhatott a betanított sólyommal, héjával és sassal űzött, a pusztai előkelőségek körében divatos vadászat. Maszúdi, arab utazó és tudós a 10. század első feléből származó tudósításában elmondja, hogy Kazár országban, a Kaszpi-tenger partvidékén ős a Kaukázusban tenyészett a vadászmadarak fejedelme, a gyors röptű, erős, forró vérű és a legkönnyebben betanítható fehér sólyom, amelyiknek lelke volt. A régi kartvéliek (grúzok) és oszétok egyik változatát tisztának, hófehérnek nevezték.
Ez a fejedelmi madár csak fejedelmek birtokában lehetett, mert értéke több harci mén értékével volt egyenlő. Nemes tulajdonságai, gazdája iránti forró ragaszkodása közrejátszott kultikus tiszteletének kialakulásában, alakja az eget, két szeme a napot ős a holdat jelképezte. A kora középkori kartvéli (grúz) hiedelmek szerint a régi kartvéli királyok jobb vállukon sas jelével születtek, alán szomszédaik sólyom alakjának tartották. Valami hasonló összeolvadásra gondolhatunk a magyar turul esetében is. A turulhoz fűzött gondolatiságban a madár természeti alakja háttérbe szorult, a vallásos képzetben lényegi ismérve az, hogy földöntúli erők hordozója volt. A turul szó nyelvünkben honvisszaszerzés előtti idők termése jelenleg a türk népeknél él még a Tughrul gondolatisága, maga a képzet azonban nem sajátosan török jelenség."
szerk.: Gyécső /nimrodnepe.blog.hu/
forrás: internet
kép: kerecsenyalapitvany
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.