Magyar-történelem kutató, Hagyományőrző-Magazin |SZIESZTA-NETWORK © |

2018. szeptember 11. 10:49 - Kapronczay Gyécső

Tibetiek, hunok, magyarok

A hun szó jelentéstörténetének apró betekintése

 

PictureAtilla király eddig kevéssé ismert ábrázolása
kép: perdurabo10.net

Mielőtt a cikkbe belevágnánk érdemes szemezgetni a HUN szó jelentésbokráról.

Maga a HUN szó rengeteg jelentéssel bír. Bár nem tudjuk mi lehetett az eredeti jelentése, az évezredek során rengeteg jelentéstartalommal bővült.

Első jelentés amivel talákozhatunk, ember, férfi, majd harcos, uralkodó, vezető.

Alakváltozatai: Hun, Kun, Kan (mint a magyar kan, azaz hím), koma, kán, Oumo (olasz: ember), homo (latin: ember), hím, török kün 'nép', mongol kümün 'ember', szamojéd kum 'ember', zűrjén komi 'zűrjén' stb. 

A koma szavunkra külön kitérek mert az alap szó valószínűleg itt a KOM kellett legyen, és a magyar nyelv sajátosságaként kapta meg a birtokos jelző -a hangot. A koma valakinek a kom+a, ma már komája, de eredetileg még kom+ birtokos -a lehetett. 

Azt mindenképpen jelezni kell és ki kell emelni, hogy a hun szó és annak alakváltozatai nem kizárólagosan türk nyelvi elemek. Sajnos az elmúlt időszakban minden anyagban egy könnyű legyintéssel türk azaz török eredetűnek tekintették magát a szót is és mindazt ami a hun nép történetével kapcsolatos. Ez könnyelmű és tudománytalan így kezelni. Ez a szó mint láthatjuk a legkülönfélébb népcsoportok nyelvén élő szóként megtalálhatjuk, akár a türk, akár a magyar, akár a latin, akár a finnugornak nevezett népeknél. 

Érdekesség még hogy eddig úgy gondolhattuk, hogy az "Attila a Hun" elnevezés a nyugati "sajtónak" az erőltetett elnevezése, mert például a kortárs Priscos mindig szkítának nevezi nem hunnak. Viszont ha a hun elnevezést abban az értelmezésben használjuk amit jelent, például hogy uralkodó, vezér, akkor már  több értelmet is kap az elnevezés. Tehát az Attila a hun nem minden esetben népi elnevezés hogy ő mint a hun nép sarja hanem Attila a vezér, az uralkodó. 

A magyar nyelvben a hun szavunk élő szóként elsősorban a kan, koma és a hím szavakban maradt meg. A hun szót népnevünkben a Hungárban és ország nevünkben Hungáriában őriztük meg. (szerk.)

Cey-Bert Róbert Gyula: A sólyomember visszatér című könyvében /Püski, 2006/ szó esik egy tibeti lámával folytatott beszélgetésről. Az alábbi szemelvények a fenti könyv részletei.

A reggeli után Cering láma elmondta, hogy nagy tisztelője Kőrösi Csoma Sándornak, akit a tibetológia, a tibeti vallás és kultúra nemzetközi kutatásai megalapítójának tartott. A Ganden kolostorban sokat foglalkozott a tibeti nép eredetének és korai történelmének a kutatásával, különösen a Jarlung dinasztia 5. és 9. század közötti időszaka érdekelte. Amikor megtudta, hogy Kőrösi Csoma Sándor valójában a magyar nép eredetét szerette volna kutatni a tibeti kolostorok könyvtárában, Kőrösi Csoma Sándor iránti tiszteletből őt is kezdte érdekelni a magyarok eredetének a problémája, és több kolostorban is utánanézett, hogy könyvtáraikban találhatók-e a magyarokkal kapcsolatos írások.

- Az első nagy probléma, amit meg kellett oldani, hogy mi volt a magyarok régi népneve, mert azt feltételeztem, hogy az 5. és a 8. század között nem a magyar népnévvel jelölték a magyarok őseit - magyarázta Cering láma.

- Ótörökül a -gar, -gor, -gur népnév végződések a nép szót jelentették, tehát az olyan nevekben, mint az ujgur, a bulgár, kongur, kasgar, benne van a népet jelentő szó. (A -gar -gur -gir ténylegesen nép jelentéssel bír, ennek eredeti szava visszamegy a KÖR (GÖR) szavunkra. Tudjuk nagyon jól, hogy a görögdinnye sem azért görög mert Görögországból származna, de a görögtűz sem azért görög mert onnan származna, hanem a kör szóból képzett gör alapszóból képezve alakult ki. A kör statikus hatást mutat, még a gör egyfajta dinamikus jelentéstartalmat ad ugyanazon szóbokorban.  A hungár is a hunok körét jelentette, azt a kört amibe egy adott nép beletartozott, és így tovább minden rokon és testvérnépnél. szerk.) A magyar népnév -gyar végződése szintén a nép szót jelöli. Nagy csalódásomra a magyar népnevet egyetlen írásban sem találtam meg. Már kezdtem elkeseredni.

Amikor a kínaiak 1950-ben elfoglalták Tibetet, a Ganden kolostorba kerültem, és mivel történelemkutatással foglalkoztam, Ganden Tripa, a kolostor főlámája megbízott a könyvtár legrégibb iratainak a rendbetételével és nyilvántartásával. Nagy örömömre a legrégibb selyemtekercsekre írt feljegyzések között a 6. és 7. századból találtam olyan szövegeket, amelyek leírják a tibetiek hadjáratait Közép-Ázsiában, a Góbi sivatagon túli területeken, a mai Kelet-Turkesztánban, a Tarim medencében. A feljegyzések több környékbeli népet megemlítettek, a türköket, az ujgurokat, a tasgurokat , a kongárokat, a kasgárokat és a hungárokat.

A feljegyzések szerint a hungárok a hunok fejedelmi törzsének a leszármazottai, és ők "gungároknak"; a "Nap fiainak" nevezik magukat. Hun nyelven a gun szó napot jelent, tehát a gungár népnév jelentése naptörzs. Feltételezhető, hogy maga a hun népnév a nap jelentésű gun szóból alakult ki. A gungár és a hungár népnevek tehát felcserélhetők, mert ugyanazt a népet jelölték.

Tovább kutatva a 7. századbeli feljegyzések között olyan szövegeket is találtam, amelyek nemcsak a hungár népnevet, de a hungárok szokásait, áldozati szertartásait és a szent madarukat is megemlítik.
- Melyik volt a szent madaruk, és mit írnak róla? - kérdeztem felvillanyozva.
- A szöveg nagyon nehéz volt, mert ótibetiül írták, és sok helyen már nem is volt olvasható. A szent madárról a szöveg csak annyit említ meg, hogy a hungárok vadásztak is vele, tehát valószínűleg a sólyom vagy a sas lehetett. A kérdés csak az volt, hogy a tekercsek hungár népneve a magyarokat jelölte-e? Tudtam, hogy Európában a magyarokat ezer év óta már hungároknak és az országukat Hungáriának nevezték. Kapcsolatban lehet-e a 6 - 7. századi tibeti feljegyzések hungár népneve az európaiak által használt hungár elnevezéssel? - ez a fő kérdés.

Személyesen meg vagyok győződve, hogy a kapcsolat világos: a tibeti tekercsek hungár népneve a magyarok egy részét jelölte, akik pár századdal később nyugatabbra költöztek. Sajnos örömöm rövid életű volt, mert ebben az időben történt a tibeti történelem legnagyobb tragédiája: 1966-ban a kínai kulturális forradalom kezdetén a kínai vörösgárdisták tüzérséggel lerombolták kolostorunkat, és a felbecsülhetetlen értékű 6. és 7. századbeli feljegyzések elpusztultak a tűzvészben. Nagyon sok selyemtekercset még nem is volt időm áttanulmányozni.

- Döbbenetes, amit mondasz, tehát a kínai kulturális forradalom pusztításai a tekercsek megsemmisítésével közvetve még minket, magyarokat is érintettek. Micsoda kincsek lehettek volna ezek a tekercsek a történelemkutatásunk számára-mondtam keserűen. 
- A kínai kulturális forradalom idején a kínai vörös sárkány a tibeti nép létét és fennmaradását veszélyeztette a vörösgárdisták bőrébe bújt gonosz démon seregeivel. Lhászában a Dzsokhang, a legszebb és legrégibb kolostorunk nagy részét disznóólakká alakították át, ahol disznókat neveltek a vörösgárdisták élelmezésére. A kolostor megmaradt részében - amelyet "5-ös számú vörös szállodának" neveztek el - pedig maguk a vörösgárdisták laktak.

Jól megfértek a disznókkal. Hosszú ideig fogva tartottak, és a hírhedt thamzing módszerrel kínoztak (thamzing: "küzdő gyakorlatot" jelent) azzal a céllal, hogy tagadjam meg a buddhizmust és ismerjem el, hogy az áruló Dalai Lámával összeesküvést szerveztem a kínai nép ellen.

Nem értek el vele semmit, és végül megunhatták a thamzing gyakorlatok folytatását velem, egyszerűen kidobtak a harmadik emeletről az ablakon. A könyörületes Buddha azonban velem volt, megsegített, mert még a földön céljai voltak velem. A lábam és az egyik kezem több helyen eltörött, de életben maradtam. A közelben lakó jóságos emberek az éjszaka folyamán elvittek a házukba, elrejtettek és ápoltak. - Hosszú csend következett, a szomorú és fájó visszaemlékezés csendje. Egy idő múlva Cering láma a gyertya lángjára koncentrálva ismét beszélni kezdett:

- Tibet közel 6000 kolostorából a megvadult vörösgárdisták több mint ötezret leromboltak és felgyújtottak. Ez az emberiség, az emberi kultúra ellen elkövetett iszonyú bűntény. A tibeti nép történelmi emlékezete és ősi gyökereinek szellemi értékeit akarták lerombolni. Ez a kínaiak célja a tibetiekkel!

Ne veszítsük el azonban a reményt se a tibeti, se a magyar történelem még fellelhető emlékeivel kapcsolatban. A kevés épen maradt kolostorban feltételezhető, hogy talán maradtak még régi, 6. és 7. századbeli feljegyzések, hasonlóan azokhoz, amelyeket a Ganden kolostorban találtam. Érdemes lenne felkutatni őket. Ezt közölni akartam egy magyarral, mielőtt meghalok. Akinek tudom, hogy ezzel nagy feladatot adok. - Cering láma továbbra is a gyertyalángra koncentrált erősen, mintha a gyertyafényben figyelt volna valamit, és szinte magának mondva , halkan folytatta:

- Kőrösi Csoma Sándor álma valósulna meg, ha a magyarok ezt a kutatást megindítanák. Nem egyszerű feladat, meg kell tanulni tibetiül, és így is több embernek többévi munkájába kerülne, vállalva azt a kockázatot, hogy előfordulhat, hogy nem találnak semmit. Talán vannak még fiatal kutatók Magyarországon, akik Kőrösi Csoma Sándor nyomdokait követve érdeklődnek népük ősi történelme iránt - nézett rám kérdően Cering láma.

- Rendkívül érdekes és izgalmas, amit a hungár-gungárokról mondtál. Úgy érzem, hogy Isten vezetett, amikor megtaláltad ezeket a régi feljegyzéseket. Magyarországon azonban úgy tudják, természetesen nem ismerve a tibeti forrásokat, hogy a hungár népnév a török onogur kifejezést takarja, amely tíz törzset jelent - válaszoltam töprengve.


- Az onogur törzs valóban tíz törzset, pontosabban tíz népet jelentett törökül, a hungár pedig a hun népet, vagy gungár formában való írása a napnépet jelentette. Egy kisgyermek is észreveheti, hogy a magyarok hungár népneve tökéletesen megegyezik a tibeti írások hungár alakjával, és a gungár hangváltozata is sokkal közelebb van hozzá, mint az onogur népnév.

A két-három napra tervezett kolostori tartózkodásom végül hetekig eltartott, mert Cering lámával való izgalmas beszélgetéseim szinte a kolostorhoz szögeztek. A láma szintén a tanítómesteremmé vált.

...

- Ha jól értettem, az ősi bőn vallás a hegyet kilencemeletes szentélyek tekinti. Honnan származik a kilenc emelet jelképes számának a meghatározása? - kérdeztem kíváncsian.
- A hegy kilencemeletes szimbóluma az ősi hun táltoshitű vallás Világfájának kilencágas szintjeinek jelképes világához kapcsolódik.
- Hogyan kerültek a szent heggyel kapcsolatba a hunok? - néztem kérdően Cering lámára.
- Egyszerűen azért, mert az őstörténetünk a hunokkal kezdődik.
- Meddig tudtok visszamenni az őstörténetetekben?
- Az őstörténetünkről nagy vita van a kutatók között. Magam is sokat kutattam népünk eredetét, én az akadémikus világban egy középutat képviselek.

Megtanultam ókínaiul, ótörökül, mongolul, szanszkritul, perzsául, és áttanulmányoztam a legrégibb forrásokat. Őstörténetünkben az európai időszámítás előtti századok meghatározók voltak. Ebben az időben északon, a mai Mongólia területén éltek az őseink, és a kínai források által említett "hsziong-nuk", vagyis a hunok keleti ágához tartoztunk.

- Ez azt jelenti, hogy az őseitek a hunok voltak? 
- Ez természetesen azt jelentheti, de tudnod kell, hogy a Hun birodalom ebben az időben több különböző népet fogott össze. Lovaskultúrájuk és a táltoshitű vallásuk volt a legfontosabb összekötő kapocs közöttük. Különböző nyelveket és nyelvjárásokat beszéltek, de lassanként kialakult közöttük egy közös kommunikációs nyelv, amelyből kifejlődtek később a török és a mongol nyelvek. A hunok fajilag sem voltak egységesek. A keleti águk tiszta mongoloid volt, a nyugati águk pedig a mongoloid és a kaukazoid népek keveredéséből tevődött össze. A hunok keleti ágának a leszármazottai a mongolok, a mandzsuk és mi tibetiek, a nyugati ágának viszont a török népek és ti, magyarok vagytok a képviselői.

forrás: korosi-emlekpark.hu

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nimrodnepe.blog.hu/api/trackback/id/tr514234029

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Magyar-történelem kutató, Hagyományőrző-Magazin |SZIESZTA-NETWORK © |
süti beállítások módosítása