"Száz esztendővel ezelőtt, november 4-én ért véget Magyarország számára a „nagy háború”, a centenárium alkalmából szervezett megemlékezést Cinkotán, az első világháborús emlékműnél Dr. Hidán Csaba régész-történész, az Aranyszablya Történelmi Vívóiskola alapítója és vezetője. Gondolatai önmagukért beszélnek, nem igényelnek kommentárt, ezért úgy közöljük, ahogy ott elhangzottak:

„Amikor 1914 nyarán eldördültek a gyilkos terrorista lövései Szarajevóban, akkor senki nem gondolta, hogy az a néhány lövés majd több mint négy éven keresztül visszahangzik Európa csataterein, addig soha nem látott borzalmat zúdítva Európára és a tengeren túli népekre.

Az első világháború – a kortársak ahogy mondták, a „nagy háború” – borzalmait még borzasztóbb és még igazságtalanabb békediktátumok követték Párizs környékén, és nem véletlenül nem egy német, nem egy magyar, nem egy török politikus, tábornok gondolta ugyanazt, amikor meghallotta, hogy milyen határozatokat hoznak. Uraim, ez nem béke, csupán egy hosszú fegyverszünet. Ezt végül egy francia tábornok mondta. Sajnos az események ezt igazolták, húsz évvel az első világháború lezárta után ennek a francia tábornoknak lett igaza.
A magyar katonák bátran küzdöttek a Kárpátok hágóin, Galíciában, Isonzo fennsíkján, a szerb hegyekben és mindenüvé, ahová vezényelték őket, a Közel-Keleten is, Gallipoli védőiként is hét tüzérszázad vett részt. Nem csak bátorságukat dicsérték a kortársak, hadijelentések, hanem az ellenség is elismerte emberségüket.

A háború száz éve ért véget a mai napon egy szégyenletes fegyvernyugvással. Szégyenletes, mert árulás övezte, mint az ezt követő időszakot is, hiszen magát a fegyverszünetet 1918. november 3-án 15 órakor írták alá, de már 13:40 perckor kihirdették és letétették az osztrák-magyar katonákkal a fegyvert, de érvénybe lépése a fegyverszünetnek csak november 4-én 15 órától volt. Mivel letétették velük a fegyvert, az osztrák-magyar főhadvezetőség és politikusok, ezért az előre törő angol és olasz hadsereg több mint 400 ezer osztrák-magyar katonát ejtett foglyul 3-a és 4-e között, a fegyverszünet érvénybe lépése előtt!

Ezek a katonák fontosak lettek volna az ország határán. Soha cseh rablók és más ellenséges katonák be nem jöttek volna hazánkba, ha ezek a katonák egyrészt nem estek volna ott angol és olasz fogságba, másrészt ha a hazaérkezett katonákat nem fogadják balliberális agitátorok Budapesten és bomlasztják szét a hadsereget. Legtöbbje a hazatérő katonáknak tovább folytatta volna a harcot, most már nem a dinasztia érdekeiért, hanem a hazáért. Érdekes Hary Józsefnek vagy Somogyváry Gyulának a naplója, az olasz frontról jönnek mindketten haza. Sopron tájékán megáll velük a vonat, a tisztek és az altisztek leszállnak, élelmiszert szeretnének a katonáknak vételezni, és amikor jönnek vissza a bihari bakák – közöttük sok román nemzetiségű volt –, kezdik magukat beásni az országhatárra. A tisztek megdöbbenve kérdik, hogy maguk mit csinálnak? Hát százados úr, eddig talián földön verekedtünk, onnan visszajöttünk, de ez most már a haza földje, innen nem hátrálunk tovább. Károlyi Mihály viszont kiküldött bizonyos komisszárokat és azok letartóztatták a tiszteket és a katonákat és azt mondták, hogy térjenek haza, mert földosztás lesz.

Tudjuk, hogy milyen tragédia következett be a fegyverletétel után, de voltak olyanok, akik nem tették le a fegyvert, mint például a Vasszékelyek, akik 1918. december 24-én Kratochvil Károly vezetése alatt megalkották a Székely Hadosztályt. A Székely Hadosztály már nem Székelyföldet védte, hiszen az akkor már elesett, hanem Erdélyt, a Partiumot és a trianoni Magyarországot is. Ők addig harcoltak, ameddig lehetett, ameddig a Vörös Hadsereg hátba nem támadta őket. A székelyek egy része akkor sem tette le a fegyvert, hanem 1919 szeptemberében Siófokon csatlakoztak a Nemzeti Hadsereghez.
Az, hogy most mi magyarul beszélhetünk, hogy megmaradt Magyarország, köszönhető ezeknek a katonáknak is. Tisztelet és hála Nekik!”

Hála Istennek számos fiatal hallgatta meg Hidán Csabát Cinkotán, aki fiával együtt első világháborús magyar katonai egyenruhában jelent meg. A beszédet követően virágokat és mécseseket helyeztünk el az emlékműnél, majd Madersprach Viktor sírját kerestük fel a cinkotai temetőben, aki még Sopron védelmében is részt vett az ágfalvi csatában, évekkel a háború lezárulta után."

Forrás és kép: http://magyarforum.hu

Nem a jövő múzeumainak építették és nem is a régészeknek, hanem hogy feladatát betöltse...

"A Modus Hungaricus sajátos, a 15. és 16. századra jellemző magyar földvárfajta és sajátos erődépítési stílus, amely a kazettás földvár-technológia adaptációja az egyre erősebb hajítógépekkel, majd ágyúkkal végrehajtott ostromokkal szemben.

A Modus Hungaricus szemléletes példája az akkor világszinten korszerű rondellarendszerrel épült szolnoki erősség

Vincenzo Scamozzi és Giacomo Lanteri 16. századi olasz építészek foglalkoztak a fa-föld erődök kérdésével. A földvár a korban egyáltalán nem volt ritka, sőt, hazánkon kívül a flamandoknál, Itália és Ausztria egyes részein megszokottak voltak. Mindkét mester egyetértett abban, hogy a rótt palánk nem kezdetleges módszer, hanem olcsó alternatívája a téglaváraknak a kőhiányos területeken, ráadásul azt is állították, hogy jobban ellenállt (rugalmassága miatt) a tüzérség rombolásának, mint a legtöbb kő- és téglafal.

A palánk módszer lényege, hogy a talajba 1-2 méter mélyre levert gerendákból kettős vagy hármas palánkfal épült. Az egyes cölöpöket ácsolással, és/vagy vesszőfonattal összerögzítették, ezután a két fal közét földdel és agyaggal rétegekben töltötték fel, a rétegeket alaposan ledöngölve rendkívül kemény és tartós szerkezetet kaptak. A szerkezetet kívülről fonattal és agyagtapasztással burkolták a tűzállóság fokozására, ez egyben a kezdetleges ágyúk ellen is nyújtott némi védelmet. A komplexebb kivitel a rótt palánk, ahol a gerendákat ácsolt keresztszerkezettel erősítik és a fal belső felén még egy palánk épül, fokozva a statikai szilárdságot.

A régészet problematikája, hogy a faszerkezet elkorhadása után csak kevés és sérült maradványa található meg ma, mint például a Győri Dunakapu tér alatti. Értelemszerűen a földvárak és palánkvárak ezért kevésbé feltártak, mint kőből épült társaik.

A „magyar módi” abban tért el az németalföldi földváraktól, hogy széles árkok és emelt lövegállások helyett latorkertekkel és külső önálló palánkművekkel fokozták a rohammentességet. Hadászati lényege, hogy már a vizesárok előtt volt egy palánksor, ami fizikai akadályként lassította az ellenséget. Továbbá az egyes terepszakaszokat levert cölöpökből készült kerítéssel felosztották, amivel pedig az ellenség manővereit korlátozták."

Szerkesztő: Gyécső /nimrodnepe.blog.hu/
Forrás és képek: Internet

Az egyetem Dugonics téri épülete eredetileg főreálgimnáziumnak készült. 1880 táján rövid ideig az ítélőtábla székhelyéül szolgált, amelynek elnöke református volt. Ezért, kitekintve az emeleti ablakból, zavarta a szemben álló katolikus Dugonics András szobra. Nem kellett több, elérte a városvezetésnél, hogy ötven méterrel hátrébb helyezzék. Innen származik a mondás, hogy „möglépött, mint Dugonics” – elevenített fel újabb várostörténeti anekdotát Mihály Illés idegenvezető, a Tourinform-iroda nyugalmazott igazgatója.

Az egyetem rektori épülete eredetileg főreálgimnáziumnak épült, de működött benne ítélőtábla is. Előtte a Nobel-díjas rektor, Szent-Györgyi Albert szobra

Hűségeskü helyett

– Az egyetem 1921 októberében kezdte meg az első szemeszterét Szegeden. Tévhit, hogy Kolozsvárról helyezték ide, hiszen senki nem helyezte, hanem menekült az intézmény. A trianoni döntés után a magyar származású egyetemi tanároknak ugyanis román zászló előtt, a Bibliára tett kézzel hűségesküt kellett volna tenniük, hogy nagyszerű tudósokat nevelnek Nagy-Romániának. Ellenálltak, erre kiutasították őket az országból – tért át az egyetem történetére az idegenvezető.

– Szeged fogadta be az intézményt Ferenc József Tudományegyetem néven. Az alapító oklevélbe bele is foglalták, hogy ha véget ér a trianoni gonoszság, akkor visszatérnek Kolozsvárra a karok, de lesz Szegednek önálló egyeteme. Így is történt. Szent-Györgyi Albert szobra azért is fontos, mert 1940-től első rektoraként négy évig vezette az újonnan megalapított Horthy Miklós Tudományegyetemet. Tegyük azt is hozzá, hogy mindezt azután, hogy 1937-ben megkapta a Nobel-díjat. Ebbe az épületbe járt az 1924–25-ös tanévben József Attila is."

Forrás: https://szeged.hu/