A történelemtudomány már régóta felismerte, hogy III. Béla uralkodása idején rendkívüli mértékben felerősödtek a magyar-francia kapcsolatok. Ezek a kulturális hatások azonban korántsem voltak egyirányúak, minthogy magyarok is szép számmal érkeztek ekkoriban Franciaországba. Egy új elmélet szerint pedig eme magyar hatásoknak volt egy igazán látványos eredménye is – ami nem más, mint a hős lovag, Sir Lancelot alakjának megszületése.

Szent László hermája és Sir Lancelot alakja Eleanore Fortescu Brickdale 1911-es festményén

A hős lovag, Sir Lancelot alakja a középkori Artúr-mondakör talán legismertebb szereplője. Ennek fényében talán meglepőnek hat, hogy a történelmi és az irodalmi kutatás képviselői mindmáig nem tudtak magyarázattal szolgálni arra, hogy honnan származik vagy miként alakult ki a világhíres irodalmi alak. A karakter ugyanis csak a 12. századi francia regényíró, Chrétien de Troyes munkáiban tűnik fel először – rögtön mint a mondakör központi szereplője –, ezt megelőzően azonban Lancelot alakjának semmiféle előképét nem sikerült azonosítani sem az Artúr-irodalom korábbi szövegeiben, sem a kelta mondavilágban.

A kutatók így javarészt egyetértenek abban, hogy Lancelot eredetileg nem tartozott mondakör szereplői közé, személyét később illesztette a kánonhoz egy szerző, talán éppen Chrétien de Troyes. Az új karakter eredetével kapcsolatos elméletek pedig jobbára azt valószínűsítették, hogy azt különféle indo-európai népek mondáiból gyúrhatták össze, vagy valamilyen mára elveszett munkából emelhették át.

A CEU doktorandusz kutatója, Stephen Pow a közelmúltban egy új elmélettel állt elő, amelynek lényege, hogy Lancelot alakját Chrétien de Troyes az egy évszázaddal korábban élt magyar uralkodó, a „lovagkirály” Szent László legendájáról mintázhatta. Az első hallásra talán meglepő teóriát most megjelent tanulmányában számos érvvel támasztotta alá.

A lovag és a 11. századi magyar király közötti kapcsolat első és leglátványosabb eleme kétségtelenül a nevük. A Magyarországon használatos László vagy Ladislaus név ugyanis könnyen torzulhatott az újlatin nyelvterületen Lancelot–ra. Ahogy arra Pow rámutatott, ilyen változásra konkrét példákat is ismerünk, hiszen például a 15. század közepén uralkodó magyar király, V. Utószülött László neve rendszeresen Lancelot formában jelenik meg a kortárs francia és olasz szövegekben, így például a francia költő, Francois Villon műveiben is.

Szent László és a leányrabló kun küzdelme, valamint Sir Lancelot és Meleagant párviadala

A nevek hasonlóságánál természetesen konkrétabb bizonyítékok is a rendelkezésünkre állnak. Chrétien de Troyes egyik Lancelotról szóló regényének, a Kordé lovagjának a központi cselekménye ugyanis arról szól, hogy miután Artúr király feleségét, Ginevrát elrabolják, Lancelot a megmentésére indul és hosszú üldözés után végül párbajt vív a gonosztevővel. A történet így egyértelműen összecseng Szent László élettörténetének legnépszerűbb epizódjával, amelyben – az akkor még herceg – László a kerlési csata forgatagában egy leányrabló kun nyomába ered, majd párbajban legyőzi őt.

Pow felhívta a figyelmet arra is, hogy egy ilyesfajta magyar vonatkozás szerepeltetése a Lancelot-történetekben korántsem lenne példa nélküli. Jól ismert ugyanis, hogy a Kerekasztal lovagjainak egyike, a Chrétien de Troyes műveiben szintén szereplő Sir Sagramore – karakterének háttértörténete szerint – egy magyar király és a bizánci császár lányának nászából született. A fantáziaszülte magyar herceg mielőtt Artúr király udvarába érkezett volna, Bizáncban nevelkedett, sőt egy időben még a Birodalom trónörökösének is számított. Utóbbi két motívum pedig teljes mértékben megfeleltethető a nagyon is valóságos magyar király, III. Béla fiatalkorával. Béla ugyanis gyermekkorában egy magyar-bizánci békekötés értelmében valóban Bizáncba került, ahol – az akkor még fiúgyermek nélküli – Manuél császár eljegyezte őt Mária nevű lányával és hivatalosan is örökösévé tette meg az ifjú magyar herceget. (Később aztán Mánuélnak fia született, így Béla öröklése és a császárleánnyal való házassága is lekerült a napirendről.)

Szent László és a megmenekített leány, valamint Sir Lancelot és Ginevra

Az 1172 és 1196 között uralkodó III. Béla személye több szempontból is figyelemre méltó a Lancelot-László problémakör kapcsán. Ő volt ugyanis az első olyan magyar király, aki I. László kultuszát uralkodói reprezentációjának meghatározó elemévé tette. Bélának azért volt szüksége a nagy harcos hírében álló, uralkodásra termett László alakjára, mert saját hatalma kezdetben meglehetősen ingatag lábakon állt. A III. István halála után Bizáncból hazatérő ifjút ugyanis Lukács esztergomi érsek nem volt hajlandó megkoronázni (pápai utasítás ellenére sem), így a szertartás végül a kalocsai érsek hajtotta végre. Ez azonban nem felelt meg a magyar királyok felavatásának törvényi követelményeinek, így III. Béla saját uralmát nem a legitimitás, hanem az idoenitas – vagyis az uralkodói alkalmasság – elvét hangsúlyozta. Ennek jegyében kezdeményezte a pápánál I. László szentté avatását és valamikor a 12-13. század fordulóján került lejegyzésre Szent László ma ismert legendája is.

III. Béla uralkodása emellett a magyar-francia kapcsolatok felerősödésének korszaka is egyben. Ekkor jelennek meg Magyarországon igazán nagy számban a ciszterci szerzetesek, míg magyar klerikusok kisebb seregei indultak a párizsi egyetemre és korábbi magyar kutatások már kimutatták, hogy a III. Béla által megszervezett udvari kancellária írásbeliségében is erős francia hatás érvényesült. A magyar udvar új orientációjának szimbolikus csúcspontja volt, amikor 1186-ban a néhány évvel korábban megözvegyült III. Béla feleségül vette a francia király, II. Fülöp Ágost nővérét, Capet Margitot.

A francia és magyar királyi udvar tehát élénk kapcsolatban állt egymással a 12. század végén, amely körülmény elvezet minket a Lancelot-László elmélet utolsó lezáratlan kérdéséhez, nevezetesen ahhoz, hogy miként is találkozott Chrétien de Troyes a magyar király alakjával. Ahogy arra Pow tanulmányában rámutatott, az újdonsült magyar királynő nővére és így a francia királyi család tagja volt Mária champagne-i grófné is, aki pedig Chrétien de Troyes fő mecénásának számított a korszakban. Ez olyannyira igaz, hogy a már említett regény, a Kordé lovagja bevezetőjében a francia regényíró arról vall, hogy a művet konkrétan a champagne-i grófné kérésére írta meg. Nem kizárt tehát, hogy III. Béla legendás „ősének” szerepeltetése a műben valójában egy „politikai szívesség” vagy egy kedves gesztus volt az újdonsült rokon és udvari írója részéről.

Szerkesztette: Gyécső /nimrodnepe.blog.hu/
Forrás: múlt-kor

Trágár, megoszt, letaszít, felemel és magyar.
Nehéz dűlőre jutni egy ilyen művel, vagy túl könnyű?! Ezt döntse el az olvasó!

Lesz akinek szemét, lesz akinek újítás.

Nem mondom hogy könnyű dűlőre jutni, bár sokaknak ez nem lesz nehéz. Egyet tudok, vagy bezárkózunk és mindent szentesítünk, vagy hajlandóak vagyunk nyitni és emberközelivé tenni magunkat?!  Persze ezt nem trágársággal kellene csinálni!

Lehet, hogy trágár, vagy ocsmány, és rossz utat választ, bár trágáran de nyit..

Kifiguráz vagy ötletes?

Annyit lehet mondani erre a műre, hogy úgy lavíroz, hogy egyszerre láthatja a néző egy ocsmány darabnak és egy felemelő szívmelengető dalnak. Nem tudom megmondani, hogy ez a műfaj mennyire tartozik a művészet fogalmába?!  De a kialakítása olyannyira a legszélső határokat súrolja, egyben az ocsmánysággal és a lélekemelő kialakításával, hogy erre azt lehet mondani ez művészet! Függetlenül attól, hogy kukába való vagy a magyarságra nézve egy apró nyitás a világ felé.  Azt is vegyük hozzá hogy a dalban a saját karakterének mitizált születését énekli meg a saját anyjával, ezt fűzi össze a mitikus őstörténetünkkel.

A dalszerző szerint a műve "Genezis, önnönmagam és népem eredetmondája."

Egy biztos ez a valami egyszerre lesz egy eltaposni való ocsmány próbálkozás és egyszerre lesz egy felemelő dal.

A választás nem kötelező, ettől művészi!

Videó: youtube
Szerző:  Gyécső /nimrodnepe.blog.hu/

A hír 2011-es (2016-os frissítéssel) de a probléma máig élő és húsba vágó gond.

 

"A Nyezaviszimaja Moldova című moldáv függetlenségpárti lap szerint Moldova expanzív célokat megfogalmazó szomszédja, Románia egy parazita államhoz hasonlítható, melynek lehetséges, hogy üt az órája a világrendszer átalakulásával.

A természetben 4100 parazita faj él – írja a cikk szerzője, Szvjatoszlav Mazur – ezek közös jellemzője, hogy egy gazdaállat vérét szívják, annak erőforrásait használják. Az államok között is vannak paraziták, amelyek mások vérét szopják, ellopják mások kultúráját, történelmét, ezek az államok hatalmasra növesztik potrohukat, mielőtt aztán végleg összeomlanának. A Nyezaviszimaja Moldova szerint a parazita államok mintapéldánya Románia, amely a római kor örökségére építi állami és terjeszkedő identitásának alapjait. „Románia, ezen mesterségesen létrehozott parazita állam agresszív vezetése, becsapva a világ közvéleményét, arra törekszik, hogy elfoglalja a szuverén és tősgyökeres Moldova földjét, olyan földeket, melyek soha nem tartoztak hozzá.”

A románok el akarják lopni a moldovaiak kultúráját, történelmét, művészetét, nyelvét, mindezt románnak nevezve. El akarják törölni a föld színéről a moldáv népet, moldáv történelmet, moldáv nyelvet. Románia egy nagy blöff, egy parazita állam, amely Magyarország, Bulgária, Moldova ősi területeit kebelezte be, és ezeken élősködik – írja Mazur.

Románia csakis azért létezhet, mert külső hatalmak támogatják, maga Románia állam is külső erők jóvoltából, támogatásával születhetett meg a 19. század második felében. Ez lehet a veszte is, mert a korábbi világrendszer közelgő összeomlásával Románia léte is veszélybe kerülhet – írja a moldovai lap. Moldovai politikai elemző: “Romániának el kell tűnnie a világ térképéről” A Moldovai Köztársaság parlamentjének volt képviselője, a jelenleg politikai elemző Andrej Szafonov az orosz nyelvű nr2.ru portálon azt írta másfél héttel ezelőtt, hogy „Romániának el kell tűnnie a világ térképéről”, ez lévén az egyetlen megoldás a román expanzionizmus megállítására. Szafonov megemlíti, hogy Oroszország és Ukrajna külügyminiszterei Csernovicban fognak találkozni a moldovai–transzdnyeszteri konfliktus kérdésének megvitatására, a helyet nem véletlenül választva ki, hanem azért, mert Romániának Észak-Bukovinára vonatkozó területi követelései vannak. Szafonov azt mondja, a találkozó ideális alkalom lehetne arra, hogy Oroszország és Ukrajna koordinálják a román expanzionizmus visszaszorítására irányuló erőfeszítéseiket.

„Szembe kell néznünk a valósággal. A román expanzionizmussal szemben nem lehet félmegoldásokkal kiállni. Még ha Oroszországnak és Ukrajnának közösek is lesznek az álláspontjaik, nehéz meggátolni Ion Antonescu utódainak expanziós tendenciáit. Románia minden politikai rezsimje agresszív diplomáciai tevékenységet folytatott, mely expanzióért és sovinizmusért küzdött. Másodsorban Romániának erős és befolyásos szövetségesei vannak, mint például az Egyesült Államok, az Európai Unió és a NATO”, írja Szafonov, megoldást is javasolva a románkérdésre.

„Nyíltan ki kell mondanunk: az egyetlen mód egyszer és mindenkorra megszabadulni a román veszélytől az a román állam létezésének megszűnése és eltűnése a világ politikai térképéről”.

Szafonov álláspontja szerint Románia térképről való eltűnéséhez együtt kell működniük mindazoknak az államoknak, melyek szenvedtek az oláhok miatt, vagyis Magyarországnak, Bulgáriának, Szerbiának, Ukrajnának, Oroszországnak és a Moldovai Köztársaságnak.

Magyarország megkapná az erdélyi történelmi területeket, a Moldovai Köztársaság egyesülne a román Moldvával, Ukrajna és Oroszország pedig átvenné ezen ország kisebbségek által lakott területeit, Dobrudzsa a bolgárokhoz kerülne vissza stb. Romániát Vlachiára kellene szűkíteni, véli Szafonov, esetleg királysággá válva.

Andrej Szafonov moldovai parlamenti képviselő volt a Szovjetunió idejében és aztán 1994-ig a Moldovai Köztársaság parlamentjében. 1992-től a tiraszpoli szeparatista rendszer egyik ideológusává vált. (Orosz Világ – Kolozsváros – Brassó Infó – Romániai Sajtófigyelő nyomán)

Frissítés:

“Ez egy 2011-es hír” – írja facebookos hozzászólásában egyik olvasónk. Mint kiderült, részben igaza van: összeállításunk első része valóban 2011-es hír, a második rész (“Romániának el kell tűnnie a világ térképéről”) viszont idei, januári. Az általunk szemlézett lapok frissként tálalták az elsőt, ezért tévedtünk mi is, viszont úgy gondoljuk, utólag is lehet pótolni a hiányt, hiszen nem történésről, hanem időtálló véleményről van szó – 2011-ben ugyanis nem találkoztunk vele -, főleg hogy, mint az összeállítás második, valóban friss része bizonyítja, mit sem veszített aktualitásából."

Forrás: https://kuruc.info/r/8/107106/ nyomán
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

„Tény, hogy az Etelközben és az Al-Dunánál még a XIII. században is többségben élő besenyőkre és kunokra rátelepedett oláhok nyelvében még nyomokban sem mutatható ki török hatás! Márpedig ez török nyelvű besenyők esetében elképzelhetetlen lenne. Magyar nyelvi elemek és kölcsönszavak ugyanakkor nemcsak hogy az erdélyi és moldvai, de a havaselvei , sőt dobrudzsai oláhok nyelvében is nagy számban mutathatók ki. S a helynevekre is ugyanez áll: Moldvában és Havasalföldön nem lehet török helyneveket kimutatni, magyar nyelvből származtathatókat annál inkább” (23old.)

„ha egy népcsoport átveszi egy másik nép nyelvét, az vagy tökéletesen kicseréli nyelvét, vagy a saját logikájához és nyelvtanához nyomorítja hozzá, benne hagyva egy sereg árulkodó idegen elemet, de az átvett nyelv eredeti struktúráját teljes egészében megőrző dialektust nem képes teremteni! Egy nyelvnek nem lehet egyidejűleg a kiejtését rosszul, a legfinomabb logikai struktúráját pedig jól megtanulni”) (34old.)

„Dobrudzsában is (ahol tudomásunk szerint soha nem élt számottevő magyarság) erőteljes magyar nyelvi hatások mutathatók ki, ugyanakkor az oláh nyelv térnyeréséig ugyanezen területen domináns kun és besenyő lakosság állítólagos török nyelvének semmi nyoma; akkor ez az állítólagos török nyelv tényleg soha nem is létezett, legfeljebb a finnugrász történelemhamisítók hagymázos kompilációiban. A moldvai, havaselvei és dobrudzsai magyar nyelvi eredetű földrajzi nevekben elsősorban nem magyar, hanem besenyő és kun hatást kell látnunk.” (36old.)

Mióta tudjuk, hogy a TURK és a TÜRK két külön dolog, azóta kezdjük is kapisgálni a dolgokat. Azt is, hogy mi mindennel etettek minket az elmúlt 50-100 évben! (szerk.) Link: Turkok és Türkök

Szerkesztette: Gyécső /nimrodnepe.blog.hu/
Forrás: Kánnai Zoltán: Besenyők és Úzok /Pdf formában interneten is elérhető/ itt: link
Kép:internet