"Hunyadi Mátyás, korának egyik legkiemelkedőbb politikusa volt, uralkodása idején a királyság ismét az európai politika aktív alakítójává és megkerülhetetlen tényezőjévé vált. A következő évszázadok történelmét ismerve méltán tekintjük őt utolsó nagy királyunknak, és mint ilyen, az utókor számára már maga a halála is nemzeti tragédiával ér fel.

Nem csoda, hogy máig makacsul tartja magát az elmélet, miszerint – a nem is idős, 47 esztendős – Mátyást nem természetes módon hunyt el, hanem meggyilkolták. Méghozzá a felesége, Beatrix mérgezett fügével.

Hosszan betegeskedett

A király 1490. április 6-án hunyt el Bécsben, nézzük mit mond erről a krónikás Antonio Bonfini, aki Mátyás történetírójaként a király közvetlen közelében tartózkodott. Megemlíti, hogy a királyba a „háborús fáradozások egész sereg betegséget ültettek”, de közelebbről ezeket nem nevezi meg.

Nyilvánvalóan nem semmiségekről lehetett szó, a mester 1489 januárjának első napjairól feljegyezte, hogy az ég szokatlan módon hatalmasat dördült, amit égi jelnek felfogva megrémültek: mindnyájan kezdtünk erősen aggódni a felség miatt. Ugyanis kezdődő köszvény és valami alattomos bágyadtság tört rá, hogy többé nem tudott a lábára állni

Majd hozzáteszi, később a betegség elhatalmasodott rajta, orvosai alig két évvel tudták meghosszabbítani életét. Magyarán Mátyás súlyos beteg volt.

A füge

Állapota egy idő után már napról napra romlott, lesoványodott, 1490 tavaszára „még jobban megrokkant”. Virágvasárnap volt abban az évben április 4-én, a királyt hordszéken vitték az ünnepi tribünre, ahol hat órát ült végtelen türelemmel a szertartás végéig. Aznap még semmit nem evett, bágyadtság fogta el és visszavonult lakosztályába.

Közben a királynét várta, aki ugyancsak kötelességeinek tett eleget, és hogy elűzze egyre mardosóbb éhségét Péter kamarástól picenói fügét kért: ám ez rothadtat, állottat hozott, és amikor belekóstolt, az első falásra úgy felbosszantotta ennek ostoba szolgálata, hogy haragra lobbant.

Gutaütés érte

Ekkor toppant be Beatrix királyné, csitítgatni kezdte dühös urát, arról faggatta, mit enne legszívesebben. Mátyás viszont egyre rosszabbul érezte magát, szédülésre, homályos látásra panaszkodva a hálóba vitette magát, „ekkor hirtelen gutaütés éri” – írja Bonfini. Iszonyú fájdalom gyötörte, beszélni sem tudott, csak azt kiáltozta: „jaj, jaj, Jézus!”

A körülállók közül még ekkor, életveszélyben sem merte senki megérinteni a nagy uralkodót, kivéve a királynét:

„…összeszorított ajkát erővel szétfeszítve éltető szert tölt bele, majd fülét, ujját, haját ráncigálja, hogy föleszméljen, majd, mint ilyen bajban szokás, elkötözi karját, kezét, lábszárát; aztán belekiált a fülébe, felnyitja befordult szemét, abba nem hagyja a buzgólkodást, a szerető gondoskodást, a kór súlyától megrökönyödött orvosokat kérdezi, noszogatja. Amaz meg a kínok erősödő rohamában jajgat, ordít, mint az oroszlán, és magával a halállal küzd keservesen.”

Egész éjjel őrjítő fájdalom gyötörte, a hajnal érkeztével nyomta el pár órára az álom. A másnapot némán töltötte, meredt pillantással nézett a fiára vagy Beatrixra, próbált megszólalni, de értelmes szó nem hagyta el a száját, vissza-visszazuhant a kábulatba. A királyné fáradhatatlanul ápolta, mígnem eljött április 6.

…délelőtt, a hetedik és nyolcadik óra között, szüntelen rekedtes nyögések és az őszinte bűnbánat különböző jelzései közepette, mintha az isten irgalmáért könyörögne, a felböffenő slejmtől végre kilehelte a lelkét.

Érezhette, hogy közel a vég

Láthatjuk, Bonfininél megjelenik a füge, de mérgezésről szó sincs, hosszan tartó betegeskedésről, gutaütésről annál inkább. Korábban Dr. Horváth Richárd történész úgy fogalmazott a 24.hu-nak, Mátyás halála kapcsán a modern kor orvosai stroke-ra gyanakszanak.

Nem tudni, mi lehetett az „alapbetegség”, de biztosnak tűnik, hogy hosszan betegeskedett, sőt készült a halálra. Uralkodása utolsó két évében ugyanis a korábbiakhoz képest keveset utazott és a nemzetközi diplomáciában is szóbeszéd tárgya volt a magyar király romló egészségi állapota. Utolsó három évében nagyon sokat tartózkodott Bécsben és a város melletti gyógyfürdőkben.

1489 végén Budára ment, szinte pánikszerű gyorsasággal összehívta az országnagyokat, hogy feleskesse őket törvénytelen fia, Corvin János hűségére. A visszaúton Bécsbe minden királyi várnál megállt, és ugyanerre utasította azok vezetőit. Tudhatta, érezhette, hogy közel a vég.

Térjünk vissza a fügére, a mérgezésről szóló összeesküvés-elmélet alapja annak rossz íze. A tettes vagy felbujtó pedig Aragóniai Beatrix, a király hitvese lenne, így akarta megszerezni magának a hatalmat. Ismét fenti cikkünkből idézve az akkor már csaknem 15 éve Magyarországon élő Beatrixnak tudnia kellet, hogy az özvegy királyné „intézménye” rendszeridegen, az urak nem tűrnék el a nőuralmat.

A gyakorlat az volt, hogy az uralkodó halála után aráját vagy haza, vagy kolostorba küldték: két dudás nem fért meg egy csárdában, az új királyné mellett nem maradhatott.

Nagyon dörzsöltnek kellett volna lennie, ha ennek ellenére mégis megtervezte és végigvitte Mátyás meggyilkolását a hatalomért, márpedig nem volt az. Ékesen bizonyítja, amilyen csúnyán Mátyás halála után II. Ulászló átverte, gyakorlatilag kiforgatta a vagyonából, majd faképnél hagyta."

forrás és kép: https://vilagfigyelo.com/

     "Egy magyar és egy osztrák katonatiszt, akik jól ismerték egymást Bécsből, a császári hadseregből, később mégis megütköztek, majd egyikük kioltotta a másik életét. Jókai Mór A kőszívű ember fiai c. regényének Baradlay Richárdját és Palvicz Ottóját két valós személyről és történetükről formázta meg.

Szini Sebő Alajos huszár alezredes és Hermann Freiherr Riedesel zu Eisenbach őrnagy együtt szolgáltak az 1848-49-es szabadságharcig a császári seregben, majd Sebő hazatért huszárjaival és a magyar szabadság oldalára állt. Újbóli találkozásukra pontosan 170 évvel ezelőtt, 1849. április 4-én került sor, amikor – a dicsőséges tavaszi hadjárat közepette – Tápióbicskén összecsaptak. Azonban csak ők ketten, mivel a két egység hirtelen megállt nem túl messze egymástól, mielőtt megütköztek volna. Riedesel ekkor kivont karddal párbajra hívta Sebőt, aki azonnal nekiindult az óriási erejű és híres kardvívó hírében álló császári tisztnek.

A hosszú percekig tartó viaskodás közben Riedesel megsebesítette Sebő karját, csakhogy ő kevéssel később kettéhasította koponyáját. Az osztrák hadsereg ezután meghátrált, a magyar haderő pedig Klapka György fővezérletével a hatvani győzelem után újabb diadalt aratott a túlerőben lévő ellenséggel szemben.

forrás: M.T. és magyarforum.hu
Fotó: Baradlay Richárd szerepében Mécs Károly

 Ismerjük már a modern kori világ működési elvét: "

A magyar megteremti a világot, a többi hozzáadja a körítést

Emlékezzünk Illy Ferencről.

"Neki köszönhetjük a vérbeli olasz eszpresszót, ő találta ki ugyanis, hogy a kávét vákuumcsomagolással lássák el, így semmit sem veszt az aromájából, és ő alkotta meg az első automata kávéfőzőt is. Hát persze, hogy magyar volt, méghozzá Illy Ferenc, akinek a nevét manapság is az egyik legnagyobb olasz márka, az Illy caffé viseli.

A későbbi magyar kávékirály még 1892-ben született Magyarországon Temesváron. Az apja asztalos volt, aki egy német nemzetiségű temesvári hölgyet vett el feleségül, ebből a kapcsolatból született Ferenc. Furcsán hangzik, de az I. világháború forgataga sodorta a kávéipar felé a magyar fiút. 1914-ben, 22 évesen besorozták az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregébe, és sikerült túlélnie a borzalmakat. A háború vége Triesztben érte, ahol a szerelem is rátalált. Megismerkedett ugyanis egy olasz zongoratanárnővel, Vittoriával, s hamarjában el is vette feleségül. Két gyermekük született, a családfő pedig kávékereskedésben dolgozott. Itt szembesült vele, hogy képtelenek frissen tartani a kávészemeket huzamosabb ideig. Illy Ferenc pedig kitalálta a megoldást, a vákuumcsomagolást.

1933-ban alapította meg a ma is létező és eurómilliókat forgalmazó Illy caffét, majd két évre rá megálmodta az első automata eszpresszófőző gépet is, amit le is védetett. Dúsgazdag ember lett, és idővel a fiának, Ernestónak adta át a cég vezetését.

A fiú később tudományos szintre emelte a kávégyártást, kávés egyetemet is alapított Triesztben, amelynek magyar tagozata is van. A családi vállalkozást később Illy Ferenc unokái vették át. Jelenleg Andrea Illy a cég vezetője. A másik unoka, Riccardo néhány éve egy interjúban mesélt a nagypapáról.
Mint mondta, Ferenc mindig is büszke volt a magyarságára és a feleségét megtanította a magyaros ételek elkészítésére, gulyás például rendszeresen volt az asztalon. Szerinte amúgy Illy Ferenc titka az volt, hogy mindig hallgatott a megérzéseire.

A családi legendárium szerint az I. világháború során például egy barakkban időzött a katonatársaival, ám rossz érzése támadt, kiment az épületből és az erdő irányába sietett. Fél perc múlva bombatalálat érte a barakkot és mindenki meghalt. Az unoka szerint az is kellett a nagypapa sikeréhez, hogy mert kockáztatni és nem félt attól, hogy mi lesz vele anyagilag, ha nem jön be a számítása. Általában bejött.

Illy Ferenc kávészakértő, aki magyar létére Olaszországban lett legenda, 1956-ban, 64 éves korában hagyta itt a földi világot.

A ma reggeli kávénkat igyuk az ő tiszteletére."

forrás és képek: facebook/mihazank.erdely

eredeti kép forrása: internet