szavaink változatossága
kép:internet

Meglepődnél, ha azt olvasnád, hogy:

„A pogányok áhítattal imádkoztak a keresztény templomban?!”,

vagy: "A kisbaba tegnap este bújt ki a pokolból?!"

Pedig nincs min meglepődni, szavaink ugyanolyan életutat járnak be mint használóik, évszázadonként változhatnak a jelentéstartalmaik. Néhány szó nem változik, néhány annál gyakrabban.

Táncoló szkíták (Pesavár, Buner-domborművek),
i. e. kb. 1. század, kép:internet

Szemezgessünk is néhány érdekesből.

Nézzük meg a pogány szavunk jelentéstörténetét. Talán ez a legáltalánosabban ismert manapság. De sokáig nem így volt.

pogány: latinból eredeztetett szó, paganus, ennek jelentése nép, falusi, valamilyen nemzetséghez tartozó. A görög nyelvben az etnosz azaz nép szóval fordítják. A paganus alap szava a pagus, jelentése: falu.

Tehát az úgynevezett pogánylázadások is a nép lázadása, felkelése volt és nem valami vallási villongás, annál innkább politikai.

Az újszövetségi fordításokban is ahol pogány szóval fordították le az eredeti szöveget, ott a görögben az etnosz vagyis a nép, népek, egy nemzethez tartozó szó áll.

pokol: eredeti jelentése mélység, szakadék, anyaméh. Innen ered a bélpoklos szavunk is, azaz olyan mély a gyomra mint a szakadék, vagy egy feneketlen mélység annyit tud enni. A nyelvjárási "pokol a béle" is ezt jelenti bármennyit meg tud enni, egy mélység a gyomra.

buta: Ez a szó még nem teljesen kikutatott, de valószínűleg rokonságban állhat a buda szavunkkal, mely felébredőt, megvilágosodót jelent. Ha a két szónak van köze egymáshoz, súlyos negatív jelentéstartalmi változáson ment keresztül valószínű akarattal. A két szó kapcsolata még nem bizonyított!

Nézzünk most egy modern kori példát:

bunkó: eredeti jelentése, durván megmunkált, hosszú fadarab, amellyel állatokat vagy embereket lehet leütni. Ma már inkább a szlengből vett jelentései vannak használatban, melyek érdekes utat jártak be. Első fontosabb jelentése még az 1970-1980-as években a buta, faragatlan, agyatlan, ember jelzője volt.

Az 1990-es évektől szépen lassan jelentéstartalmi hangsúlya elcsúszott a mai, rosszakaratú, rosszindulatú, akarattal rosszat kívánó ember megnevezésére.

kép:internet

Még a régebbi korokban egy egyszerű bugyuta faragatlan ember jelzője volt, most már az akaratosságon és a rosszindulaton van a hangsúly. Ha valaki ma bunkó az akarattal rosszindulatú ember, ha régen valakit bunkónak neveztek, az egyszerűen csak kicsit butácskán viselkedő ember volt.

...

Kicsit elkanyarodva fő témánktól ide jön még részben a köcsög szavunk is, melynek az elsődleges börtön szlengjére nem térek ki. Viszont érdekes, hogy hogyan alakulhatott ki a későbbi és  erőteljesen negatív jelentése ennek a szónak. Cikkünk nem az eredeti és a szlengbeli kifejezések különbségeire fókuszál, inkább csak nem megkerülhető néhány szónál a szlengben használt kifejezés és jelentéstartalom sem, főként mert fontos szerepet játszik mindez a szavak fejlődésében és változásában is.

köcsög: eredeti jelentése Magas cserépedény, amely alul öblös, nyakánál elkeskenyedő, bő szájú, általában egyfülű, de lehet fületlen is. Leggyakrabban tejet, tejfölt tartanak benne.

Börtön szlengben való kialakulása "képileg" ugyanerre utal, jelentéstartalmilag alá-fölé rendeltségi viszonyt emel ki, annak is az alárendeltségi státuszát jelzi, nem részletezem. Viszont ez volt az első lépése a szónak a hirtelen és dinamikus jelentéstartalmi változás létrejöttéhez.

Jelenlegi legsűrűbben használt jelentése erősen negatív felhangú, a kifejezetten rosszindulatú embert szokták ezzel a szóval emlegetni. Hogy miként alakulhatott ki ez, információ nincs.

Valószínűsíthetően visszavezethető a börtönszleng főnök és alávetett (azaz köcsög) viszonyra. Eredetileg a köcsög szó a szlengből való továbbfejlődésében egy ilyen alávetetti felhanggal alakulhatott ki. "Hagyd már ne foglakozz vele csak egy köcsög." Vagyis "Ne érezd magad rosszul hogy felvág, hiába játsza az agyát nem ér fel hozzád, nincs  a szinteden."

A kérdés igazából az alárendelt jelentésű szleng szó és a mai durván rosszindulatú ember jelentéstartalommal bíró szó közötti átmenet mikéntje. A mai negatív jelntéstartalomban már nincs közvetlenül jele egyáltalán a régi szlengben főjelentésként fennálló alárendeltségnek, közvetetten még megvan. Itt már éppen az ellenkezője érvényesül, a rosszindulatú mondhatni bunkó, de aki még annál is negatívabb szerepet betöltő igazán tenyérbemászó ember aki már egyáltalán nem alárendelt, sőt éppen fordítva a dominancia és a nemtörődömség jellemzi.

Függetlenül attól hogy valójában éppen ezzel lehülyézzük, vagy egy idiótának tituláljuk és ezzel részünkről egy alárendelt szerepre kényszerítjük, tudjuk hogy a viselkedése éppenhogy domináns, de a dominancia és a kulturálatlanság vagyis a rosszindulatú hozzáállása révén lesz pont valakiből egy nagy k*csög.

...

Na de térjünk vissza fő témánkhoz!

Nézzünk egy szintén régi szót:

gnózis: eredeti jelentése ismeret, tudás, eredeti szó görög: ginoszkó, azaz megismerni. Több kutató állítása szerint a magyar gonosz szavunk ebből az igéből származhat. Tudatos jelentéstorzítás történhetett itt is.

Vagyis a gonosz, gnózis eredetileg tudást, megismerést jelentett.

Azért néha eszembe jut az a mondás, hogy "Heten vannak, mint a gonoszok". Milyen érdekes is ez a mondás, ha a gonosz nem rossz akaratú embereket jelent hanem esetleg éppen mást, vagyis talán helyesen akár értelmezhetjük úgy is, hogy "Heten vannak mint a tudósok" "Heten vannak mint az okosok"

És jöhet még néhány kedvencem:

ördög, ördöng, ürdüng: Eredeti szó alakját nem ismerjük, az ókorból így maradt ránk Arzang, Ardahang, valószínűsíthetően valami ilyen lehetett az ősi magyar nyelvben is. Talán örzöng, ördöng, ürdüng.

Az Arzang, Ardahang jelentése: bölcsesség. 

A pártus szkíta vallásalapító nagy könyve is ezt a címet kapta ARZANG, vagyis Bölcsesség. Nevezik még az Élet evangéliumának vagy Nagy evangéliumnak.

Mindezek után gondolhatjuk is, hogy nem nagy ördöngösség rájönni, hogy ördöng, ördög, ürdüng szavunk talán eredetileg bölcsességet jelentett, mely szintén ki lett forgatva jelentéstartalmából.

Na ugye, hogy nem nagy ördöngösség mindez, vagyis nem nagy bölcsesség kell hogy minderre rájöjjünk.

De ha már kicsit elidőztünk  pártus szkíta jogelődünknél, akkor érdekességképp csak megemlítek egy  tisztséget, talán mindenkinek ismert lesz a mesevilágunkból.

Bozorgán, modern perzsában wuzurg, általánosan wuzurgan. Ó perzsában vazarka. Eredeti jelentése valószínűleg "nagy", "kielmelkedő". A pártus szkíta, majd később a szasszán birodalom perzsa és szkíta birodalmában az arisztokrácia egyik része, főként földbirtokos réteg egyik magasrangú katonai társadalmi rétege, vagy annak képviselője. A szasszán birodalomban a wuzurgán tisztséget betöltött személy a király koronázásán jelen volt. Csak érdekességképp mutatom ezt a szót is, de kutatásra érdemes. Bár a magyar boszorka, boszorkány már teljesen más jelentéssel bír, a szavak jelentéstartalmi változatossága nem zárja ki hogy a kettőnek eredetileg volt köze egymáshoz. Hozzáteszem, hogy a magyar boszorkány szó eredetileg gyógyító esetleg füvesember jelentéssel bírhatott, majd varázsló, később negatív felhanngal bírva bekerült a mesék világába.

Ha bárki tud olyan szót, amely az évszázadok során ilyen nagy mértékben jelentéstartalmi változáson esett át, kérjük nyugodtan kommentben jelezze felénk!

Szerző: Gyécső /nimrodnepe.blog.hu/

minden jog fenntartva!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Az igazság ...

sznh.blog.hu (@szieszta_network) által megosztott bejegyzés, Júl 3., 2019, időpont: 7:12 (PDT időzóna szerint)

"Magyarként már úgymond „megszokhattuk”, hogy a történelemórákon rendszerint kizárólag a vesztes csatáinkat, a magyar államiság szempontjából valóban kritikus momentumokat tanuljuk az augsburgi vereségtől kezdve Muhin át Mohácsig. Ezek az események ténylegesen katasztrofális hatással voltak a Magyar Királyságra, illetőleg a Magyar Nagyfejedelemségre (Augsburg és Muhi talán kevésbé), de bőven vannak olyan pontjai is a történelmünknek, amelyekre győzelmünk miatt igazán büszkék lehetünk. Tanításuk és köztudatba helyezésük két okból kiemelkedően fontos. Egyrészt pusztán szakmai, történészi szempontból, hiszen ugyanúgy ezek az események is a magyar történelemhez tartoznak, így átfogóbb és koherensebb  teljesebb képet kaphatunk a történelmünkről. Másrészt pedig nagyon ideje lenne leszámolni a „kicsi és vesztes nemzet” mítosszal, mely ugyanúgy kádári örökség, mint a „merjünk kicsik lenni” vagy éppen a „Kádár-kaptárként” emlegetett panelfalanszter. Igényünk van a változásra, ennek szellemében emlékezünk most meg a pozsonyi csatáról.

A pozsonyi csata emlékműve Vecsésen

A magyar honfoglalás (egyesek szerint csak Kárpát-medencébe való visszatérés) után törvényszerű volt, hogy nem mindenki nézi jó szemmel a magyarok vagyis a szkíták folyamatos terjeszkedését. Folyamatosan tágítottuk határainkat nyugaton, a Keleti Frank Királyság megszállt területei kárára. A magyarok megsemmisítése, vagy legalábbis a frankok által megszállás alatt tartott szkíta területekről (Pannonia, Morva Fejedelemség) való kiszorítás érdekében Liutpold bajor őrgróf hadjáratot hirdetett őseink ellen 907-ben. Mivel céljához segítséget nyújtott a király Gyermek Lajos (a hadjárat is az ő – nyilvánvalóan névleges – vezetésével zajlott) valamint maga az akkori pápa is, talán nem túlzás kijelenteni, hogy egy szisztematikus nyugat-európai vállalkozásról beszélhetünk a magyarok kiirtásának céljából. Ennek szellemében kelt útra és vonult fel a Duna mentén 907 júniusában az egyes feljegyzések szerint (megint mások szerint ez túlzás) 100 ezer főt számláló haderő.

Johannes Aventinus történetíró szerint a Duna két partján vonuló seregek (Liutpold és Theotmár salzburgi érsek vezetésével) utánpótlását biztosító, a Dunán lefelé úszó hajókat a magyarok tüzes nyilakkal megsemmisítették már a csata első napján (907. július 4.), valamint felőrölték Theotmár seregét is. A hajók felgyújtásának köszönhetően a seregtestek képtelenek voltak egyesülni, így a magyarok egyenként könnyűszerrel leszámolhattak az amúgy számbeli fölényben lévő ellenséggel, így másnap, július 5-én lemészárolták Liutpold őrgróf seregét is. A korabeli krónikák és halottaskönyvek szerint a nyugati seregeket megsemmisítő vereség érte. Elpusztult a Keleti Frank Királyság előkelőségeinek nagy része, így például Theotmár és Liutpold is, valamint a magyarok további területeket nyertek nyugaton az Enns folyóig, mert a győzelem után üldözőbe vették a megmaradt frank haderőt."
Lotz Károly: A magyarok megérkezése az új hazába

A támadó agressziót felőrölte seregünk, s dicsőséges győzelmet arattak eleink a megszálló nyugatiakkal szemben. Ezzel a szkíta uralom újra helyreállt a Kárpát-medencében, a magyarság ezzel új időszámításba kezdett és megalapozta őseitől örökölt jogos uralmát. Visszaszerezve a legtöbb európai szkíta területet.

Fenti írás a teljes cikknek csak egy része, így csak ízelítő. A teljes cikk elolvasásához kattints ide: /kuruc.info/

Cikk és képek  forrása: /kuruc.info/ 

A narancssárgával jelzett részek nem részei az eredeti cikknek, azok a szerkesztők betoldásai. Az eredeti cikk megtalálható a forrásban megjelölt link alatt.

A Fülep Lajos akadémikus meghatározásával „világtörténeti jelentőségű” Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) festőművész halálának 100. évfordulója alkalmából a Hagyományok Háza(Budai Vigadó) Halmos Béla termében (1011 Budapest, Corvin tér 8.) 2019. június 29-én 10 órakor emlékkonferenciát rendeznek avatott kutatók-művészek közreműködésével. Előadók: W. Barna Erika kézíráskutató, Menyhárt László művészeti író, Szabó Antónia képzőművész, Szántai Lajos műveltségkutató, Makoldi Sándor (felvételről) és Miklósvölgyi Jánosfestőművész. A helyszínen megtekinthető az alkotó eddig lappangó képei közül két – anyagvizsgálattal, szakvéleményekkel, műelemzésekkel igazolt – eredeti alkotása, a Városka a domboldalon (Városszalónak látképe) és a festő arcképét is rejtő Híd egy hegyi folyó fölött.

A Csontváry-rejtvény (Tiltott művészettörténet és hit, avagy a bölcsesség képeket szerkesztett magának) című, megjelenésre váró könyv szerzője, Menyhárt László a művészet világába jellegzetes Atilla-i küldetéssel elhívatott napútfestő nem mindennapi életútja, profetikus közéleti megnyilatkozásai, páratlan életműve kapcsán többek között arra is rámutat, miszerint: 

“…elfogadhatatlan vélelem, hogy Csontváry 1893-tól 1909-ig, azaz 16 év (5840 nap) folyamán mindössze kb. 110 képet festett. Vagyis egy-egy alkotáson átlagosan két hónapig dolgozott. Ezt a maga által készített egyedi festékanyag hirtelen száradása és az ebből adódó gyors festéstechnika egyszerűen kizárja… Csontváry az 1881-ben Kelety Gusztávhoz írt levelében azon sopánkodik, hogy a patikusi elfoglaltsága mellett évente sajnos csak 8 képet tudna festeni, ami 20 év alatt csupán 160 művet eredményezne, »mit, ha minden időt rászánnék, 3 év alatt kényelmesen elérhetnék«. Márpedig ha ő »fő állásban«, 3 év alatt 160 mű megfestésére tartotta magát képesnek, akkor – a matematika akkori és jelenlegi állása szerint – még a csupán föltételezett 16 év alatt is »kényelmesen« kb. 850 (azaz hetente egy) képet alkothatott, ami fölöttébb életszerű.

Annyira, hogy a Csontváryval számos vonatkozásban rokonítható, mindössze 37 évet élt és 10 évig alkotó Vincent van Gogh hagyatéka kb. 850 festményből és ugyanennyi rajzból áll, noha számos műve megsemmisült… A felvidéki kortárs, Mednyánszky László 45 év alatt kb. 2000 képet festett. De ha havonta csak egy képet engedélyezünk – az egyébként 30 évi munkálkodást emlegető – Csontvárynak, akkor is 16 év alatt a hozadék közel 200 mű. (Mednyánszky munkaritmusával viszont kb. 700 db festménnyel kellene számolnunk.) Ez pedig jóval több, mint a – festéstechnikájában is teljesen járatlan – elméleti szakemberek által nevetségesen engedélyezett kb. 110 db, aminek a felét a monográfusai datálásai szerint 1901 és 1904 között, vagyis négy év (!) alatt festette. Ezzel a tempóval viszont a másik 12 év alatt további 200 képet kellett alkotnia. Mivel – a lényeges dolgokban igazoltan szavahihető – Csontváry ugyancsak maga írta már 1909-ben, hogy »Nem vagyok barátja az erőltetett munkának, sőt szükségesnek tartom a kellő pihenést…«, nyugodtan levonhatjuk az ész- és tényszerű következtetést: maximum nyolcszor, de (szerintem) minimum kétszer annyi képet festett, mint amennyit számon tartani merészelnek a matematikából is csúfosan levizsgázott művészettörténészek.

Az előkerült és a jövőben fölbukkanó műveitől való rettegésük egyik okát tökéletesen megértem, hiszen – tisztelet a kivételnek – az eddig ismert képekkel sem tudtak-mertek-akartak mit kezdeni. Azok ti. nagyon nem nekik-értük szólnak. A teljes Csontváry-életművet viszont nem sajátíthatja ki, nem csonkíthatja meg egy legendagyártó, szűk látókörű, a lényegét-jelentőségét elfedő, meghamisító belterjes klikk, mert az az egész nemzeté. Ha ezt a »spontán privatizációt« megengedjük-eltűrjük, a legnagyobb festőnkről, egyszersmind az etnokulturális önazonosságunkat, folytonosságunkat is visszaigazoló életművéről mondunk le. Az ő szándéka, áldozat-vállalásának célja ti. kimondottan az volt, hogy a magyarságot ismét a világtörténelembe iktassa.” 

A részvétel ingyenes, de a helyszín korlátozott befogadóképessége miatt regisztrációhoz kötött, amelynek során kötelező a telefonszám megadása. A konferenciáról nyilvánosan elérhető videofelvétel készül.

Regisztráció: szentkorona2016@gmail.com 

                      +36-1-630-9043

Beküldte: Menyhárt László