Bár a forrásunkként használt teljes tanulmánnyal nem értünk egyet, viszont több olyan sarokpontot említ a tanulmány, melyet érdemes megismernünk. (szerk.)

"A magyarság a Trianonnal kapcsolatos dolgokban megosztott. Sajnos vannak, akiket történelmi sorsunk egyáltalán nem érdekli. Ez felelőtlenség, mert ennek a közömbösségnek - amire nincs példa a románok, szlovákok és mások soraiban - idegenbe szakadt testvéreink látják a kárát mindennapi életükben. A másik oldalon sokan törődnek még nemzeti létünkkel, de látásmódjukat gyakran az érzelmek befolyásolják. Bár érthető, hogy képtelenek vagyunk tragédiánkat felindulás-mentesen, mintegy kívülállóként szemlélni, nem válik javunkra, ha gondolkodásunkat megzavarja a bénító sokk.

Állítólag a magyarok pesszimisták. Ha egykori tetteinkre gondolunk, akkor nem érthetünk egyet ezzel a vélekedéssel. A magyarság a tatárjárás után újra nekivágott az országépítésnek. Egy pillanatra sem adta fel a reményt, hogy a török eltakarodik. Az osztrákoktól megpróbált kicsikarni minden lehetőt. Nem pesszimizmusra vall, hogy szembeszegült még a hatalmas vörös birodalommal is. A mai magyarság sem annyira letargikus, mint inkább sokkolt. Míg az előbbi belső hajlam, az utóbbi forrása mindig külső. Népünk mindmáig nem tudta feldolgozni az immár kilencven éve tartó trianoni sokkot. De miért kell ezt a kifejezést használni?

Arra mindig volt erőnk, hogy honvédelem, szabadságharc vagy forradalom címén-jogán szembeszálljunk a bennünket fenyegető személyes, felismerhető arcú ellenséggel. Trianon azonban más. Egészen más. Egy nemtelen, arcnélküli, diktált világrendnek a terméke, ami ellen lehetetlen nemes fegyverekkel küzdeni. Amely megfosztja a kurdokat saját államuktól, amely téblábol Tibet ügyében, amely az egyéni jogok hamis próféciáját harsogja, csakhogy leplezze képtelenségét arra nézve, hogy egész népeknek és népeket szolgáljon az igazsággal. Ezzel az arctalan renddel szemben tehetetlenek vagyunk, a tehetetlenség dühöt szül, az pedig nem vezet sehová. A kör imigyen bezárul, mi pedig önsajnálatban emésztődünk. Ez nem depresszió: ez sokkos állapot, amiben nem tudjuk, hogy mit véljünk és mit tegyünk."

Erre kell megtalálnunk a választ. Hogyan és miként szűnhet meg ez a sokkos állapot. Egyet tudok, ha törekszünk arra, hogy mindent visszaszerezzünk, vagyis nemcsak visszaszerezni, hanem elsősorban újra néppé, nemzetté kell válni. Magasról tenni kell az ellennel, a kicsinyes támadásokkal szemben. Expanziós politikát kell folytatni. Nem szabad félni, eddig is dacoltunk a nemtelen és barbár támadásokkal szemben, ezután is állni fogjuk a támadásokat. De ne felejtsük, erősek vagyunk. Évszázadok óta birodalmak tömkelegével kellett harcolnunk. Most sincs másként nem lenne elég a kezünkön az ujjunk hogy megszámoljuk hányan törnek ellenünk, hány nép koncolna fel minket, de erősek vagyunk. Mindenre képesek vagyunk, csak akarnunk kell! (szerk.)

forrás: Halassy Béla, Miért éppen ez a Trianon? avagy etnikai és hatalmi váltások a Kárpát-medencében a kezdetektől napjainkig forrás elérhetősége: link
kép: internet