Nimród üzenete 

cikk forrás: internet, Cs. Sándor leirása nyomán
tartalmi forrás a cikk alján

"Nimród alakja különösen fontos a magyarságnak, mert üzenete van a számunkra. Ő volt az emberiség tanítója, közvetítette az égi Tudást, megfogalmazta a magyar lélek lényegét, és bemutatja ennek a léleknek a közvetlen kapcsolatát Istennel, a Teremtő Atyával.

A hagyományok szerint feláldozta magát a Nap, a Föld és a Hold megmentése érdekében, ezért jutalmul testet ölthetett és elhozhatta a Tudást az újjászületett emberiség részére.

Beavató személyiség, aki a Tejútról hozza le az isteni energiákat és elülteti a Fénymagot a Földanya világába. Az önbeavatásnak viszont van egy feltétele, mégpedig az, hogy meg kell szabadulnunk a visszahúzó erőktől, mert csakis így leszünk képesek befogadni magunkba a fényt. Ez a fény hozza el a Tudást és a Szeretetet, ezek segítségével tudjuk gyógyítani önmagunkat, társainkat és a természetet.

Aki eljut erre a szintre, URALNI fogja a saját életét.

Ezt az üzenetet kell megvalósítanunk NEMZET szinten is !

A következőkben néhány mondat az ebben a témában közzétett írásokból.

A magyar krónikás hagyomány szerint a jáfetita vagy kusita Nimród (Nimrud), akit másképp még Ménrótnak is neveznek, a magyarság ősatyja volt, és királyaink az ő egyenes ági leszármazottai, akit a Biblia is nagy tisztelettel a földkerekség első királyaként említ:

„Kus nemzette Nimródot.”

Ő volt az első uralkodó a földön. Nagy vadász volt az Úr előtt. Innen a mondás: „Nagy vadász az Úr előtt, mint Nimród.” Igen, nagy vadász volt, akárcsak a Csodaszarvas-mondánk szerint fiai, Hunor és Magor, a hun és a magyar testvérnépek ősatyjai. Nimród a csillagos égbolton is megtalálható.

(Érdemes kiemelni még azt a tényt, hogy több helyen Jáfet leszármazottja Ménrót, de a népével a kusok népéhez költözik és ott veszi el feleségül a kus leszármazott Enéhet. Mindez egybevág a sumer nép kialakulásával is. szerk.)

A hagyományokban Nimrud két alakját leljük meg:

A földi, hatalmas uralkodó ill. az égi „hatalmas vadász az Úr előtt”alakját , akit az égen a ma Orion-nak nevezett csillagkép jelenít meg.

Mit mond a Révai nagy lexikon:

Khám, Noé második fia. A bibliai elbeszélés szerint Khámnak négy fia volt: Kus, Micrajim, Put és Kanaan. Kus alatt értették Dél-Arábia és Etiópia népeit. Micrajim alatt Egyiptom, Put alatt valószínüleg Libia értendő.

Ma már beigazolódott, hogy a kusok a szumirokkal egyidőben, jóval a semiták előtt, Arábiában éltek. Az első szakrális uralkodók ők voltak. Ázsiában a „kus” szó szkítát, szittyát jelent (és nem a hibásan lefordított afrikai etiópokat). A kus-nép, azaz a „szent kos népe” Khám-tól származtatja magát. A szumer KÁM a szószedet szerint „tökéletes isteni Tudás” jelentéssel bír. Eszerint az ősi értelemben, Nimrud atyjában, Kusban már egyesült két fontos, a magyarságra jellemző vonás:

    1. Ez a nép az égi szarvas (Szíriusz), a csillagvilág, a kozmosz szülötte, mely isteni elrendelésből született a földre (gondoljunk csak az ősmagyar regösének szarvasállat - csillagvilág párhuzamára.

    2. Ez a nép hordozza az Istentől kapott „Tudás” tökéletességét. 

Nézzük, mit ír a Biblia Nimródról:

„Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh , Akkád és Kálneh a Sineár földjén. E földről ment aztán Asszíriába és építé Ninivét, Rekhoboth városát és Kaláth ”. Sajnos a Biblia az előzményekről nem ad tájékoztatást, de az új honfoglalókat, tehát Nimrud népét , kizárólag kusoknak nevezi.

C. Kephart erről a következőképpen ír: Kr. E. 4000 körül a Nyugat-Turkesztánból érkező számottevő bevándorlás után Kr. E. 3800 körül az árja akkádok Nimrud vezetése alatt, Közép-Arábiából jövet Babilónia északnyugati részét meghódították és Agádeában telepedtek meg.

(Érdemes megemliteni, hogy a klasszikus értelemben vett sumer nép, három terület népesség összeolvadásából jött létre. Egyik volt ebből a Bánsági kultúrábol érkezett népesség, egy helyben lakó népesség és egy keleti, a mai turkesztán környékéről érkezett népesség. szerk.)

Babilónia alatt a Perzsa öböltől a Kaukázusig és a Földközi tengertől a Káspi tengerig terjedő „Subaria” értendő.

Nézzük meg magát a NIMRÓD nevet:

Nimród nevének eredeti formája ez volt: NIB-UR. Mivel a NIB párducot jelent, az UR pedig azt, amit ma is értünk alatta, nevének mai magyar elnevezése: PÁRDUC-ÚR. Ő az ősi NAP-KIRÁLY, a megszentelt uralkodó, aki a földön ugyanúgy megszabott földi pályán járja a Teremtőtől elrendelt útját, amint a Nap odafönt. Küldetéssel jött a földre és alkotott uralmat, hiszen feladata az Isteni teremtés végcéljának beteljesítése volt.

Sumér nyelven a neve: NIBU-KUS, ami azt jelenti: Kus Párduca. Ez a név utal Nimrud égi származására, arra, hogy a csillagokból jött. "Amint a mennyben, úgy itt a földön is". Nimrud nagykirályban egyszerre jelenik meg az isteni minőség égen és földön egyaránt.

NIB-UR tehát az ős, aki a Fényt közvetíti a Magyar Nemzetnek, melyet egyben - küldetéssel - el is indít földi vándorútjára. Ez a küldetés pedig a Nap fényének a hordozása, a Világosság továbbadása. Ezt tette JÉZUS is, akit a zsidó hagyomány a "Párduc Fiának", héberül "Rabbi ben Panther"-nek nevez. Ezzel akaratlanul is kimondja, hogy Jézus a Fény földre születő küldetésével jött közénk és fizikailag a nimródi vérvonalban testesül meg (lásd Jézus és a pártusok kapcsolatát). Ez a küldetés pedig beteljesedett, mert Jézus megváltotta az emberiséget.

Nibúr-Nimród pedig a hagyomány szerint a magyarság ősatyja, akitől Attila is származtatja magát. Ő a NAP-Ős, aki fényével bevilágítja az utat , és népünket elindítja vállalt küldetésével földi útján. Ő az égi Hadak Ura, aki az Orion csillagképből nyilával őrködik nemzetünk sorsa fölött.

Népünk és a Kárpát-Medence Boldogasszony védelme alatt áll. Semmiféle földi ármány nem tudja letörölni az égről Nimródot, a Turult (Aquila) és a Nyilas csillagképet sem, amely a Szent Koronát őrzi. A magyarság elpusztíthatatlan és amint ismét méltóvá válik reá, be fogja teljesíteni szent küldetését."

Források:

Kozsdi Tamás: A magyar ősemlékezet és az Arvisura világkép

Árgyusi Imre: Ősmagyarok imádkoznak

Oláh Imre: A Nimrud-hagyomány

Lajdi Tamás: Búza és konkoly

Lajdi Péter: A magyarság hiteles őstörténetének alapjai avagy Ami kimaradt történelemkönyveinkből