"9.4.2 Magyarosodás 1880-1910 között

Zsidó asszimilálódás. 1880-ban a zsidók közül csak 365 ezer (58,4 %) vallotta magát magyarnak. Majd az akkor tanúsított tolerancia hatására (vö. 1895-ös emancipációs törvény) nőtt a zsidók beolvadási hajlama és 1910-ben már 750 ezer zsidó (kb. 80,5 %) magyarnak mondta magát. Ez azt jelenti, hogy a zsidó beolvadás által a magyarság mintegy 330 ezer fős közvetlen asszimilációs nyereségre tett szert. A "közvetlen" jelző magyarázatot igényel. Sokan csak a végső számokat mérlegelik és azt mondják, hogy a magyarság a zsidó asszimiláció által ennyi-meg-annyi fővel gyarapodott. Ez így nem pontos. Esetünkben a magyarság nyeresége kb. 385 ezer fő, ami két tételből adódik össze: az asszimilálódókból (330 ezer) és azok szaporulatából (55 ezer). Az utóbbiak már nem asszimilálódtak, a szüleik tették azt, ők már eleve magyarnak születtek. Az 1880-as kimutatásban a zsidók nagy része még jiddisként az egyéb rovatban szerepelt. A fenti táblázatból jól látható, hogy a tétel mérlege mínusz 347 ezer fő, ami főleg a zsidók elmagyarosodásának tulajdonítható.

Német beolvadás. Az erdélyi és a szepesi szászok erre nem hajlottak, de a svábok annál inkább. Főleg a városokban, leginkább Budapesten váltak magyarokká. (Lásd 26 . ábra) Mivel a zsidók jiddisül beszéltek, átmenetileg a német tételben jelentek meg és nem tudható, hogy ez a tétel hány zsidót takart. Ezt az átlapolódást leszámítva, a németek asszimilálódása cirka 500 ezer fővel gyarapította a magyarságot.

A táblázat ennél nagyobb német veszteséget mutat (582 ezer). Ennek az az oka, hogy a németség nemcsak a magyarokhoz asszimilálódott, hanem északon szlovákká, délen pedig horváttá lett. Egyébként a fenti táblázat által mutatott jelentős mérvű horvátosodást még nehezebb elemezni, mint a magyarosodást. Azért, mert 1900-ig meg sem különböztették a horvátokat és a szerbeket; az egyéb délszlávok (bosnyákok, bunyevácok, dalmátok, illírek, sokácok) kimutatása pedig mindig bajos volt. Például a katolikus bosnyákokat és sokácokat hol horvátoknak, hol szerbeknek tekintik. (A mai magyar statisztika horvátoknak.)

27. ábra: Magyar többségűvé vált települések (1880-1910)

Egyéb népek asszimilálása. A délszlávok és a románok nem hajlottak a beolvadásra, sőt mindkét viszonylatban felfedezhető egy ellentétes irányú folyamat. Csak a városokban mutatható ki a magyarosodási hajlamuk, ott is csak nyomokban. 30 év alatt a magyarság cirka 100.000 főnyi egyéb nemzetiséget asszimilált az említetteken és a szlovákokon kívül, ami szinte említésre se méltó: az 1910-es össznépességnek mindössze 0,48 százaléka.

Szlovák beolvadás. Az erőszakos magyarosítás erőszakolt tézisét eddig semmi sem igazolja, ezért a bennünket mindenáron vádolni akarók utolsó szalmaszálként a szlovákok úgymond tömeges asszimilációjába kapaszkodnak. Ennek méretét rendre eltúlozzák - olykor 3-400 ezer főre, sőt még többre teszik.

Először is tudni kell, hogy a XVIII. században és a XIX. század elején a Felvidéken igen sok település vált magyarból szlovákká: vessük csak össze az 1715-ös adóíveket a későbbi felmérésekkel! Ez két tényezőnek tulajdonítható be. Egyrészt annak, hogy a magyarság rétegei a természeti csapások és más okok miatt itt-ott elvékonyodtak. Másrészt annak, hogy egyes időszakokban a szlovákokat kedvezményezték a magyarok (és mások) ellenében. Ezért, ha úgy tetszik, 1880 után helyenként nem lenne alaptalan visszamagyarosodásról beszélni.

Másodszor az etnikai határ mentén gyakori volt a vegyesházasság és az abból fakadó etnikai bizonytalanság. Az érintettek 1880-1950 között váltogatva vallották magukat hol magyarnak, hol szlováknak egyrészt a hatalomnak, másrészt a környezetnek megfelelően. Kereken 60 település váltott így többséget, felerészt (31) Kassa tágabb vidékén. Ugyanazok a települések, amelyek 1910-re magyarok lettek, 1920-ban már ismét szlovákoknak bizonyultak. Hogyan magyarosodhatott el az, aki pár évre rá újra szlováknak vallotta magát?

A szlovákok elmagyarosodása nem volt nagymérvű. Az adott időszakban a szlovák beolvadás alig 150 ezer főt tett ki. Bár az összlakosságnak ez csak kis része (0,72 %), a szlovákságnak eléggé komoly hányada (7,62 %). 151 falu lett szlovákból magyar többségűvé (lásd 27. ábra), miközben csak 16 vált magyarból szlovákká. Kassa (nagy kék pont) környékét kinagyítva mutatja a 28/1 ábra, amely az 1880-1910 közötti elmagyarosodást szemlélteti és a 28/2 ábra, amely az összehasonlítás kedvéért az 1920-1990 közötti elszlovákosodást tükrözi.

Az elmagyarosodás mértékére az ábrák után még visszatérek. Most annak a helyét kell közelebbről megvizsgálnunk. A szlovákból magyarrá lett települések (151) többsége (79) nem a Felvidéken volt, hanem annak szomszédságában, Abaúj, Borsod, Nógrád, Zemplén és persze Pest megyében. Az alábbi táblázat, mely a szlovákokat mutatja ezer főben, alátámasztja ezt.

Miközben a Felvidéken - hacsak kis mértékben is - nőtt a szlovákság, másutt nemcsak az aránya, hanem az abszolút lélekszáma is csökkent. Márpedig Pest megyében semmi szükség sem volt az erőszakos magyarosításra, távol a magyar-szlovák nyelvhatártól pedig nem volt arra mód. Vagyis a szlovákok elmagyarosodása nem erőszakos, hanem önkéntes folyamat volt, olyasféle, mint városainkban a németeké és a zsidóságé.

Az olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy miért teszem a szlovák beolvadás mértékét ilyen alacsonyra (150 ezer fő) más forrásokkal szemben (300-500 ezer fő), miközben a többi népről ugyanazt állítom, mint ők? Az eltérés oka a kivándorlás értelmezésében keresendő. Ha az nem lett volna, akkor 1880-1910 között a szlovák népesség 1.803 ezerről akár 2.555 ezerre is nőhetett volna! Ekkora növekedést mások sem feltételeznek, viszont az elmaradt szaporulatot nem kezelik megfelelően. Például ha 1880 és 1895 között évente átlagosan 25 ezer szlovák kivándorlásával számolnánk, akkor - meglepetés! - 1895-re a szlovákság nem nőtt, hanem 1.803 ezerről 1.675 ezer főre csökkent volna. Gyakorlatilag ez történt vele, miközben ráadásul részben kiderült róla, hogy nem is szlovák, hanem ruszin. Lásd a G. függeléket.

28/1. ábra: A települések etnikai változásai Kassa környékén (1880-1910)

28/2. ábra: A települések etnikai változásai Kassa környékén (1920-1990)

Már csak egy megjegyzés maradt hátra. Fenti táblázatom mindössze 1.084 ezer fős magyar asszimilációs nyereséget regisztrál, ami meglehetősen kevésnek tűnik a magyarság teljes 3.810 ezer fős növekedéséhez képest. Itt kell visszautalnom arra, hogy másokkal ellentétben az asszimiláltak szaporulatát én elvileg már nem tartom asszimilációnak. Mert ha egy német ma magyarnak vallja magát, akkor miképpen tekinthetném én a holnap születendő fiát még mindig németnek? Pedig a legtöbb szerző így gondolkodik. Ezért csakis a kerekség kedvéért árulom el, hogy az 1.084 ezer fős magyar asszimilációs nyereség a természetes szaporulattal megtoldva együttesen 1.730-1.780 főre tehető.

29. ábra: A Kárpát-medence népei 1910-ben

A magyarosodás nem összefüggő régiókat érintett, kivéve Kassa szűk vidékét. Általa nem terjedtek ki a magyarság etnikai határai, ami kitűnik az 1787-es (24. ábra) és az 1910-es (29. ábra) etnikai térképek összevetéséből. A kettő között csak apró eltérések láthatók; a legtöbb a belső migrációnak köszönhető. Erdélyben bányatelepüléseket létesítettünk, amire jó példa a Hunyad megyei Petrozsényi medence. Mivel a gazdasági válság ellenére búzánk kelendő maradt, a Bácskában és a Bánátban több új telepesfalut hoztunk létre, közöttük sokkal több ruszint és szlovákot, mint magyart. Végül a gazdasági viszonyok miatt sok dunántúli magyar települt át Horvátországba, ahol lélekszámuk 1880-ban még csak 41 ezer, 1910-ben viszont már 106 ezer volt. Szembetűnő Fiume etnikai összetételének a változása: magyar lakossága 367-ről 6.493-ra nőtt, főleg a tisztviselők, kereskedők és iparosok odatelepedése által.

Mindent összevetve a nemzetiségi térségek megőrizték etnikai jellegüket. Népünk sorai főleg a városlakó németek és zsidók önkéntes asszimilálódásával gyarapodtak. Az egyéb népek (horvátok, románok, ruszinok, szerbek és mások) egyáltalán nem hajlottak a magyarosodásra, kivéve a szlovákokat. Esetükben a kettős kötődés miatt nem ritkán visszamagyarosodásról kell beszélni és ugyancsak amiatt a magyarosodás meglehetősen kérészéletű volt: 1920-ban a magát 1910-ben még magyarnak mondók egy része szlováknak íratta be magát."

forrás: Halassy Béla, Miért éppen ez a Trianon? avagy etnikai és hatalmi váltások a Kárpát-medencében a kezdetektől napjainkig forrás elérhetősége: link