Magyar-történelem kutató, Hagyományőrző és politikai (jól)Megmondó-Magazin |SZIESZTA-NETWORK © |

2018. december 08. 19:30 - Gyecso

Bukarest felszabadítását a román elnyomás alól virágokkal fogadta a bukaresti román lakosság!!!

A magyar és német katonák büszkén és tisztességgel vonultak be a legyőzött románia fővárosába.

15390939_648313278676700_6706861147682656584_n.jpg

Forrás: Patrióta.info

Szólj hozzá!
2018. december 07. 20:40 - Gyecso

Hogyan lett Szent Lászlóból Sir Lancelot?

A történelemtudomány már régóta felismerte, hogy III. Béla uralkodása idején rendkívüli mértékben felerősödtek a magyar-francia kapcsolatok. Ezek a kulturális hatások azonban korántsem voltak egyirányúak, minthogy magyarok is szép számmal érkeztek ekkoriban Franciaországba. Egy új elmélet szerint pedig eme magyar hatásoknak volt egy igazán látványos eredménye is – ami nem más, mint a hős lovag, Sir Lancelot alakjának megszületése.

51390.jpgSzent László hermája és Sir Lancelot alakja Eleanore Fortescu Brickdale 1911-es festményén

A hős lovag, Sir Lancelot alakja a középkori Artúr-mondakör talán legismertebb szereplője. Ennek fényében talán meglepőnek hat, hogy a történelmi és az irodalmi kutatás képviselői mindmáig nem tudtak magyarázattal szolgálni arra, hogy honnan származik vagy miként alakult ki a világhíres irodalmi alak. A karakter ugyanis csak a 12. századi francia regényíró, Chrétien de Troyes munkáiban tűnik fel először – rögtön mint a mondakör központi szereplője –, ezt megelőzően azonban Lancelot alakjának semmiféle előképét nem sikerült azonosítani sem az Artúr-irodalom korábbi szövegeiben, sem a kelta mondavilágban.

A kutatók így javarészt egyetértenek abban, hogy Lancelot eredetileg nem tartozott mondakör szereplői közé, személyét később illesztette a kánonhoz egy szerző, talán éppen Chrétien de Troyes. Az új karakter eredetével kapcsolatos elméletek pedig jobbára azt valószínűsítették, hogy azt különféle indo-európai népek mondáiból gyúrhatták össze, vagy valamilyen mára elveszett munkából emelhették át.

A CEU doktorandusz kutatója, Stephen Pow a közelmúltban egy új elmélettel állt elő, amelynek lényege, hogy Lancelot alakját Chrétien de Troyes az egy évszázaddal korábban élt magyar uralkodó, a „lovagkirály” Szent László legendájáról mintázhatta. Az első hallásra talán meglepő teóriát most megjelent tanulmányában számos érvvel támasztotta alá.

A lovag és a 11. századi magyar király közötti kapcsolat első és leglátványosabb eleme kétségtelenül a nevük. A Magyarországon használatos László vagy Ladislaus név ugyanis könnyen torzulhatott az újlatin nyelvterületen Lancelot–ra. Ahogy arra Pow rámutatott, ilyen változásra konkrét példákat is ismerünk, hiszen például a 15. század közepén uralkodó magyar király, V. Utószülött László neve rendszeresen Lancelot formában jelenik meg a kortárs francia és olasz szövegekben, így például a francia költő, Francois Villon műveiben is.

20886.jpgSzent László és a leányrabló kun küzdelme, valamint Sir Lancelot és Meleagant párviadala

 

A nevek hasonlóságánál természetesen konkrétabb bizonyítékok is a rendelkezésünkre állnak. Chrétien de Troyes egyik Lancelotról szóló regényének, a Kordé lovagjának a központi cselekménye ugyanis arról szól, hogy miután Artúr király feleségét, Ginevrát elrabolják, Lancelot a megmentésére indul és hosszú üldözés után végül párbajt vív a gonosztevővel. A történet így egyértelműen összecseng Szent László élettörténetének legnépszerűbb epizódjával, amelyben – az akkor még herceg – László a kerlési csata forgatagában egy leányrabló kun nyomába ered, majd párbajban legyőzi őt.

Pow felhívta a figyelmet arra is, hogy egy ilyesfajta magyar vonatkozás szerepeltetése a Lancelot-történetekben korántsem lenne példa nélküli. Jól ismert ugyanis, hogy a Kerekasztal lovagjainak egyike, a Chrétien de Troyes műveiben szintén szereplő Sir Sagramore – karakterének háttértörténete szerint – egy magyar király és a bizánci császár lányának nászából született. A fantáziaszülte magyar herceg mielőtt Artúr király udvarába érkezett volna, Bizáncban nevelkedett, sőt egy időben még a Birodalom trónörökösének is számított. Utóbbi két motívum pedig teljes mértékben megfeleltethető a nagyon is valóságos magyar király, III. Béla fiatalkorával. Béla ugyanis gyermekkorában egy magyar-bizánci békekötés értelmében valóban Bizáncba került, ahol – az akkor még fiúgyermek nélküli – Manuél császár eljegyezte őt Mária nevű lányával és hivatalosan is örökösévé tette meg az ifjú magyar herceget. (Később aztán Mánuélnak fia született, így Béla öröklése és a császárleánnyal való házassága is lekerült a napirendről.)

20885.jpgSzent László és a megmenekített leány, valamint Sir Lancelot és Ginevra

Az 1172 és 1196 között uralkodó III. Béla személye több szempontból is figyelemre méltó a Lancelot-László problémakör kapcsán. Ő volt ugyanis az első olyan magyar király, aki I. László kultuszát uralkodói reprezentációjának meghatározó elemévé tette. Bélának azért volt szüksége a nagy harcos hírében álló, uralkodásra termett László alakjára, mert saját hatalma kezdetben meglehetősen ingatag lábakon állt. A III. István halála után Bizáncból hazatérő ifjút ugyanis Lukács esztergomi érsek nem volt hajlandó megkoronázni (pápai utasítás ellenére sem), így a szertartás végül a kalocsai érsek hajtotta végre. Ez azonban nem felelt meg a magyar királyok felavatásának törvényi követelményeinek, így III. Béla saját uralmát nem a legitimitás, hanem az idoenitas – vagyis az uralkodói alkalmasság – elvét hangsúlyozta. Ennek jegyében kezdeményezte a pápánál I. László szentté avatását és valamikor a 12-13. század fordulóján került lejegyzésre Szent László ma ismert legendája is.

III. Béla uralkodása emellett a magyar-francia kapcsolatok felerősödésének korszaka is egyben. Ekkor jelennek meg Magyarországon igazán nagy számban a ciszterci szerzetesek, míg magyar klerikusok kisebb seregei indultak a párizsi egyetemre és korábbi magyar kutatások már kimutatták, hogy a III. Béla által megszervezett udvari kancellária írásbeliségében is erős francia hatás érvényesült. A magyar udvar új orientációjának szimbolikus csúcspontja volt, amikor 1186-ban a néhány évvel korábban megözvegyült III. Béla feleségül vette a francia király, II. Fülöp Ágost nővérét, Capet Margitot.

A francia és magyar királyi udvar tehát élénk kapcsolatban állt egymással a 12. század végén, amely körülmény elvezet minket a Lancelot-László elmélet utolsó lezáratlan kérdéséhez, nevezetesen ahhoz, hogy miként is találkozott Chrétien de Troyes a magyar király alakjával. Ahogy arra Pow tanulmányában rámutatott, az újdonsült magyar királynő nővére és így a francia királyi család tagja volt Mária champagne-i grófné is, aki pedig Chrétien de Troyes fő mecénásának számított a korszakban. Ez olyannyira igaz, hogy a már említett regény, a Kordé lovagja bevezetőjében a francia regényíró arról vall, hogy a művet konkrétan a champagne-i grófné kérésére írta meg. Nem kizárt tehát, hogy III. Béla legendás „ősének” szerepeltetése a műben valójában egy „politikai szívesség” vagy egy kedves gesztus volt az újdonsült rokon és udvari írója részéről.

Szerkesztette: Gyécső /nimrodnepe.blog.hu/
Forrás: múlt-kor

Szólj hozzá!
2018. december 06. 09:19 - Gyecso

Kultúra vagy szemét? Művészet vagy elítélendő bohóckodás?

Trágár, megoszt, letaszít, felemel és magyar.
Nehéz dűlőre jutni egy ilyen művel, vagy túl könnyű?! Ezt döntse el az olvasó!


Lesz akinek szemét, lesz akinek újítás.

 

Nem mondom hogy könnyű dűlőre jutni, bár sokaknak ez nem lesz nehéz. Egyet tudok, vagy bezárkózunk és mindent szentesítünk, vagy hajlandóak vagyunk nyitni és emberközelivé tenni magunkat?!  Persze ezt nem trágársággal kellene csinálni!

Lehet, hogy trágár, vagy ocsmány, és rossz utat választ, bár trágáran de nyit..

Kifiguráz vagy ötletes?

Annyit lehet mondani erre a műre, hogy úgy lavíroz, hogy egyszerre láthatja a néző egy ocsmány darabnak és egy felemelő szívmelengető dalnak. Nem tudom megmondani, hogy ez a műfaj mennyire tartozik a művészet fogalmába?!  De a kialakítása olyannyira a legszélső határokat súrolja, egyben az ocsmánysággal és a lélekemelő kialakításával, hogy erre azt lehet mondani ez művészet! Függetlenül attól, hogy kukába való vagy a magyarságra nézve egy apró nyitás a világ felé.  Azt is vegyük hozzá hogy a dalban a saját karakterének mitizált születését énekli meg a saját anyjával, ezt fűzi össze a mitikus őstörténetünkkel.

A dalszerző szerint a műve "Genezis, önnönmagam és népem eredetmondája."

Egy biztos ez a valami egyszerre lesz egy eltaposni való ocsmány próbálkozás és egyszerre lesz egy felemelő dal.

A választás nem kötelező, ettől művészi!

Videó: youtube
Szerző:  Gyécső /nimrodnepe.blog.hu/

Szólj hozzá!
2018. december 04. 12:11 - Gyecso

Nagyot koppantak a szlovákok – honfoglalás kori magyar sírokat találtak Dunaszerdahely mellett (2017.04.19.)

 

magyar.jpg

 

Hiába kutatják lázasan a szlovákok saját honfoglalás kori leleteiket, valahogy mindig csak magyar emlékekébe, sírokba botlanak. Arra, hogy megleljék azt, amit már hosszú évtizedek óta keresnek, nagyjából annyi esélye van, minthogy engem megharapjon a Balatonban a Loch Ness-i szörny.

Minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy egy újabb honfoglalás kori temetkezés került ismét elő az útépítési munkálatok során a Tesco áruház mellett – minderről Nagy Iván, a Csallóközi Múzeum munkatársa számolt be a felvidéki dunaszerdahelyi.sk hírportálnak.

Eddig Dunaszerdahelyen csak feltételeztük a honfoglalók jelenlétét, ugyanis bár a Csallóközben számos honfoglalás kori régészeti lelet került már elő, de Dunaszerdahelyen ilyet ezidáig nem találtak.

Feltételezéseinket, hogy itt is éltek honfoglaló őseink, eddig a törzsi helynevek megléte erősítette, hiszen ezek bizonyosan a honfoglalás korában kellett keletkezzenek, addig, amíg a katonai-törzsi jellege megvolt a honfoglalóknak.

Az újabb lelet kapcsán azonban elmondható: ez a feltételezés immár a múlté – mostantól tényként mondhatjuk: Dunaszerdahely egykori területén is itt éltek már őseink.

A temetkezés ugyanis minden olyan jelleget, tulajdonságot magán hordoz, amely a honfoglalás korára jellemző (díszítések, apró sírmellékletek, díszek stb.).

Forrás: /alfahir.hu/

Szólj hozzá!
2018. december 04. 11:48 - Gyecso

Hisztizik a román külügy amiért a Német Hírügynökség Erdély elcsatolásáról írt

Tiltakozik a berlini román nagykövetség amiatt, hogy a német köztelevízió (ZDF) közlése szerint Románia Magyarország egy része elcsatolásának századik évfordulóját ünnepelte december elsején. A hírt ezzel a címmel vette át a DPA hírügynökség is.


„Erdély ma Románia központi része. De ez nem mindig volt így. Az ország a korábbi magyar tartomány, Erdély elcsatolásának századik évfordulóját ünnepli. Az első világháború után (…) Románia egyharmadával növelte területét. Akkor már többségben éltek a románok Erdélyben” – olvasható a ZDF híradásában, amelyet a DPA is idézett.

 Emil Hurezeanu berlini román nagykövet tiltakozó állásfoglalásban szólította fel hibaigazításra a német hírügynökséget. A diplomata tendenciózusnak és sajnálatosnak nevezte az „elcsatolás” megfogalmazást, amelynek használata szerinte „enyhén szólva is” hiányos történelmi ismeretekről árulkodik. A nagykövet állásfoglalása szerint az 1918. december elsejei történelmi aktus „az önrendelkezésen és a demokratikus szavazattöbbségen” alapult, és az 1919-es versailles-i, illetve az 1920-es trianoni békeszerződés is elismerte. „Ha ez egyenértékű Ausztria Hitler általi 1938-as elcsatolásával, akkor (…) mi ketten teljesen más világokban (…) élünk” – írta Hurezeanu a DPA igazgatójának.

A bukaresti külügy is hibaigazításra szolította fel a DPA-t. Keddi közleményük szerint a hírügynökség és a német köztelevízió híranyag a romániai centenáriumról nem a történelmi valóságot tükrözi és súlyos hibákat, tendenciózus megközelítést tartalmaz. "A külügyminisztérium megdöbbenéssel vett tudomást a Német Hírügynökség (DPA - Deutsche Presse Agentur) által publikált és a német köztelevízió (ZDF - Zweites Deutsches Fernsehen) által átvett sajtócikkről a nagy egyesülés centenáriumával kapcsolatban, mert az nem tükrözi a történelmi valóságot, vagyis azt, hogy Erdély akaratának kifejeződése volt a Romániával való egyesülés. Túl a tendenciózus címadáson, a cikk részleteiben is a történelmi ismeretek hiányáról, valamint a történelmi valóság szándékos tagadásáról árulkodik. 1918. december elsején 100 000 személy határozott a Romániával való egyesülésről, ebben részt vett minden párt, minden vallási felekezet és minden társadalmi osztály.

A Gyulafehérváron elfogadott dokumentumot, a nemzetgyűlés zárónyilatkozatát először az Erdélyben és Bukovinában élő német kisebbség képviselői írták alá" - olvasható a közleményében. A minisztérium hozzáteszi, a "súlyos hibákat" tartalmazó cikk "'tudatlanságból és rossz szándék által vezérelve" sérti a történelmi igazságot, az 1919-ben kötött versailles-i békeszerződésben, valamint az 1920-as trianoni békeszerződésben foglaltakat. A tárca ezért intézkedett Románia berlini külképviselete révén, hogy a DPA és a ZDF hibaigazítást közöljön a cikk kapcsán.

FRISSÍTÉS 2: a ZDF közszolgálati televízió a honlapján „beitritt” (csatlakozás, egyesülés) mai ismert német szolgai módon javította a kifogásolt „anschluss” (elcsatolás) kifejezést.
Forrás: /www.maszol.ro/
és /www.magyarellenesseg.com/
Szólj hozzá!
2018. december 04. 11:32 - Gyecso

Egy magyar szerecsen honvéd

Mindenki a szerecsen katona után fordult
Mindenki a szerecsen katona után fordult - © KM-reprodukció
Nyíregyháza – A jóravaló szerecsen végül a hadügyminisztert is megkereste, akinek felajánlotta életét és vérét a hazáért.

 

Az elmúlt négy évben egyre másra jelentek meg tudományos cikkek az első világháború centenáriuma alkalmából, de eddig még nem született írás az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének egyetlen színes bőrű katonájáról, Perris Simonról, vagy másik nevén Ali Mahmudról.

Végül csak besorozták

Annak ellenére, hogy a megjelenésében is szenzációt keltő szerecsen honvédról már 1914–15-ben is számos cikk jelent meg az akkori újságokban, a fekete katona életét mind a mai napig titok és homály fedi. Származásáról már a korabeli források is ellentmondásosak, de annyi bizonyosnak látszik, hogy civilben a nagyváradi moziban dolgozott portásként.

A Pesti Hírlap cikkírója 1914 októberében azt állította, hogy a fekete legény valahonnan Kongóból került Berlinbe, majd később onnan Pestre vitték. Gyerekkora óta élt Magyarországon, úgy beszélt, mint egy bihari szolgabíró, s talán már az anyanyelvét is elfelejtette. Büszkén vallotta magyarnak magát. Ahogyan az újság is írta, a „mozinéger” becsületes neve Perris Simon, aki irigyelte a háborúba induló magyar katonákat, hiszen ő maga is katona akart lenni. Verekedni akart a magyar seregben, s ezért járt már a hadkiegészítő parancsnokságnál és sírva könyörgött, sorozzák be és vigyék a harctérre. Akkor a következőket mondta: „Nagyon szégyellem, hogy magyar ember létemre itthon kell ülnöm, mikor más ütheti a muszkát. Nem bánom, ha szanitécnek is, csak vigyenek és adjanak puskát. Le tudom lőni reptiben a fecskét, cudarul elbánnék egy pár orosszal.” Simont ennek ellenére többször is elutasították, azzal érvelve, hogy egy idegen állam polgára nem lehet a Monarchia katonája. A jóravaló szerecsen a hadügyminisztert is megkereste, akinek felajánlotta életét és vérét a hazáért. A nagyváradi fiú végül célt ért, hiszen 1915 januárjában a Vásárhelyi Reggeli Újság már azt írta, hogy „egy merő koromfekete arcú honvéd sétált nagy büszkén az utcán. Akármilyen oldalról is nézték és vizsgálták: bizony az csakugyan szerecsen és mégsem francia uniformis volt rajta, hanem magyar. Természetesen nagy publikum tódult utána és őszinte bámulattal adózott a különös látványnak. A szerecsen-honvéd mint újonc szolgál a nagyváradi honvédgyalogezredben. Mivel magyarul jól beszél és egyébként alkalmas a fegyveres szolgálatra, természetesen szívesen fogadták az önkéntes ajánlkozását, s a derék fiút besorozták. Most alig várja, hogy kiképezzék és elmenjen a harctérre.”

Ezüst Vitézségi Érmet kapott

A Budapesti Hírlap is beszámolt az esetről, mely szerint „a nagyváradi aszfaltot néhány nap óta egy koromfekete arcú katona tapossa. Magyar honvédruha van rajta, s feszesen tiszteleg a följebbvalóknak. Aki idegen, azt hihetné, subick­kal kente be az ábrázatját valami jókedvű baka, de a tréfa nem illik a komoly időkbe. A nagyváradiak azonban amúgy is tudják, hogy a feketeképű honvéd valóságos húsvér szerecsen, aki ott született valahol a sivataghomok egyik sarkán, s elvetődött a fehér emberek közé fekete csodának.” Ami miatt ismét titokzatossá vált a szerecsen katona személye, az az, hogy ez a cikk már nem Perris Simonnak, hanem Ali Mahmudnak nevezte, s az ezután keletkezett írások csak így említették a nevét. Származását illetően is más-más információk maradtak fenn. Az Élet című folyóirat szerint egy Budapesten élő török állampolgár rabszolgája volt, aki ura halála után a fővárosban maradt, míg a Tolnai Világlapja azt állította, hogy a szerecsen legény a nyugat-afrikai Szenegálból származik.

Ami biztos, hogy hatheti kiképzés után a galíciai harctérre került, majd újabb hat hét múlva Ezüst Vitézségi Érmet kapott, és tizedessé léptették elő. Ali Mahmud volt a Monarchia hadseregének egyetlen szerecsen katonája. Csakhogy őt nem kellett erőszakkal a harctérre hurcolni Afrikából, mint ahogyan azt a franciák tették – ment ő magától is. Az ezredese egyszer megkérdezte, hogy miért csapott fel katonának, mikor nem volt muszáj? Ali, aki már elég jól tudott magyarul, így felelt: „Meg akarok egy magyar lányt érdemelni!”

Szerző: Holmár Zoltán
Forrás: /www.szon.hu/

Szólj hozzá!
Magyar-történelem kutató, Hagyományőrző és politikai (jól)Megmondó-Magazin |SZIESZTA-NETWORK © |