Kezdjük azzal, hogy amikor a Habsburgok Magyarországon hatalomra kerültek, megszenvedték azt, hogy egy náluk magasabb szinten lévő népet akartak bekebelezni. Meg is sínylették mindezt, de az akkor még kapaszkodónak használt Magyarországról és magyar népről nem tudtak lemondani. A kincses birodalom volt az egyenes út a gazdagsághoz és a Habsburgok útja a világpolitika porondjára lépéséhez.

Az akkor még a magyar néphez képest jócskán elmaradottabb Habsburg gyülekezet mindent bevetett hogy uralma alá tudja hajtani a Magyar államot. Tudták, hogy az akkor még kulturálisan is elmaradottabb Ausztria vagyis Habsburg állammal szemben a magyarok nem fogják könnyen adni magukat. Kiváló lenyomatot képez a történelem későbbi időszakaiban a magyarság szabadságharcai.

Persze a Habsburg hatalomnak kiválóan meg tudott ágyazni az ország török hadjáratok miatti meggyengülése.  Csak ezután tudtak rést vágni az addig sziklaként álló magyar birodalom testén.

A török által kivéreztetett ország kiváló alapot adott a megszállásra, ha még ekkor csak egy részére is. Bár még ekkor nem volt lebetonozva a Habsburg hatalma Magyarországon, de ütközőzónának tökéletes volt a török elleni harcokban. Védve ezzel az osztrák tartományokat a harcoktól, s egyben gyengítve a magyar területeket.

A török harcok elmúlása után a Habsburg hatalmi rendszer teljes befolyás alá akarta vonni Magyarországot, mely ellen a magyarság természetesen védekezni próbált.  A XVIII. századra már mind kulturálisan mind gazdaságilag megelőzte a Habsburg állam Magyarországot így gondolkozhatott a teljes bekebelezésen. Az ekkorra már lenézett magyar nép „rebellis” lázongása ellen mindent be kellett vetni.  Magyarország mind népességben mind anyagilag kimerült, a több részre szakadt állam újraegyesített tartományként sem tudta utolérni önmagát így könnyű prédának gondolták, de a folyamatos „lázongás” nehezítette a Habsburgok dolgát.

A magyar állam, mint a Habsburg birodalom egyik kiváló alappillére, a birodalom részét kellett, hogy képezze a folyamatos nyersanyag és anyagi források miatt.

A kivéreztetett magyar nemzetre ekkor már kimondták a halálos ítéletet, és tervben volt, hogy szépen fokozatosan beolvadjon a birodalomba.

A magyar állam népessége ekkorra már a töredékére zsugorodott, lakatlan területek  sokasága hevert parlagon. A Habsburgok nem engedhették meg, hogy a magyarok ötven vagy száz év alatt visszanyerjék erejüket és az elnéptelenedett magyar területek újra benépesüljenek. Legalábbis magyarral biztos nem.

A „rebellis” magyarokat, ha már nem tudták meghunyászkodó alattvalóvá tenni, akkor mindent meg kellett tenniük, hogy a magyar kisebbségbe kerüljön a magyar állam területén, és ha lehet, szorítsák vissza a magyar népességet ott ahol csak tudják, ezzel is gyengíteni a régi büszke nép erejét.

Ezzel elkezdődött a XVIII. században ismert tömeges betelepítések ideje. Ez volt az utolsó előtti lépés a magyarság megszüntetése felé vezető úton. Ebben az időszakban változott meg erőteljesen a magyar haza, vagyis a kárpát-medence népi arculata.  Még a Mátyás király korabeli Magyarországon a teljes Kárpát-medence lakosságának több mint 90%-a magyar nemzetiségű volt, a XVIII. század végére sikerült ezt az arányt 50% alá vinni. Az idegen betelepítés csak a belső területeken egy tömbben élő magyarságánál nem tudott nagyobb hatást kiváltani, bár az erre irányuló folyamatok a XIX. század elején ott is megkezdődtek.

A reformkor és a magyar újjászületés tudta csak a magyar népesség saját hazájában történő szisztematikus beolvasztására való kísérletet lelassítani.

Az 1848-49-es szabadságharc katonai leverése után még mindig nem volt teljes a Habsburg mű. A XVIII. században megkezdett elnémetesítés nem volt teljes, viszont az idegenek Magyarországra való betelepítése kiválóan működött. De ez még nem volt tökéletes. Sok új betelepült lakos szimpatizált a Magyarsággal, ahogy ezt láthatjuk a szabadságharc története esetén is.

Ekkor jött az utolsó lökés, vagy mondhatnánk a tőr az állam testébe, mely után a lavina nem volt megállítható és mind a mai napig érezteti hatását. Ez volt az újonnan betelepített népek és az őshonos magyarság között szított ellenségeskedés magvának elhintése.

Az ellenségeskedés szítása nem volt nehéz, könnyen el lehetett hitetni, hogy a magyarok elvennék a többi néptől az újonnan megkapott területet, persze ami nem volt igaz. De ha a félelem magvát elhintik, nagy károkat tud okozni. Ebben az időben talán ezen új népek nem is tudták, hogy a magyar ember ellenében lettek betelepítve és magyar területre. Ők ekkor még azt hihették, hogy a jóságos Habsburgok a Habsburg birodalom területén telepítették le őket, mely csak részben volt igaz. Ezért is lehetett félelmetes nekik az a gondolat, ha a Habsburg helyett a magyar lesz az úr, akkor az el fogja venni tőlük az általuk lakott területeket.  A suttogó propaganda könnyen kialakította azt a máig ható gondolkodásmódot, hogy a valójában áldozat magyar nemzet a betelepülők szemében egy elnyomó figurává váljon és az időben visszamenőlegesen is elnyomó hatalmat vizionáljon a valóság ellenében.

A XX. századra mindez odáig fajult, hogy a valójában évszázadokon keresztül elnyomott és irtott magyarságból sikerült egy elnyomó „figurát” kialakítani a környező népek szemében. A magyarság ellen elkövetett bűntetteket meg csak legyintve azzal elhessegetni, hogy „ez nekik jogos büntetés az évszázados elnyomásért”.  Így alakult ki az, hogy az egyébként is több sebből vérző magyar nemzetet sikerült bűnbakká tenni s ezzel láthatjuk azt, hogy mind a mai napig elnyomót kiált az elnyomó, s üti, vágja a magyart.

A magyar nemzet kivégzésének gondolata ekkor már önálló életre kelt, nem kellett már megtámogatni. Lavinaszerűen megindult és senki sem tudhatta megáll-e valaha. Utólag tudjuk, hogy bár hatalmas veszteségeket okozott, de a terv nem vált teljesen valóra. Népünk túlélte az évszázados borzalmakat, az elnyomatást, a kivégzésének tervét. Még a legnehezebbet is sikerült túlélni, egy tisztességes nép befeketítését, besározását sem lehetett örökké folytatni. Évszázadokkal vetette vissza a magyar fejlődést a fentebb leírt pusztítások sorozata, de a magyar nép örökké kihajt, és mindig újra kezdi, mert „eltemettek, de nem tudták, hogy magok vagyunk” így kihajtottunk újra.

/nimrodnepe.blog.hu/
képek: internet, internet, internet, internet