Magyar-történelem kutató, Hagyományőrző és politikai (jól)Megmondó-Magazin |SZIESZTA-NETWORK © |

2018. november 12. 15:47 - Gyecso

Huszárok az első világháborúban: „Sajnálhatja, ha nem vette észre, hogy a magyarok a legjobbak” részlet

A magyar lovasroham, ami az ellenséget is ámulatba ejtette

"A magyar huszárok az elmúlt évszázadokban nagy hírnevet szereztek a kontinens háborúiban, de már eljárt az idő a lovasság felett, már nem őket tekintették a csata kimenetelét eldöntő csodafegyvernek, legfontosabb feladatukká a felderítés és a biztosítás vált. Azért a huszárok még mindig elitnek számítottak a hadseregben, alapos és kemény kiképzésen estek át, ahol a kiváló lovaglótudás mellett a fegyverhasználatra és sokféle egyéb lovas feladatra képezték ki a katonákat.

A háború kitörése idején 10 lovashadosztály (8 közös, 2 honvéd) állt rendelkezésre, amelyek számára az Oroszországgal határos Galícia ideális terep volt, így a háború elején mindegyiket ide vezényelték. Feladatuk az volt, hogy az ellenség lovasságát leküzdve biztosítsák a monarchia gyalogságának zavartalan felvonulását, és szerezzenek pontos információkat az orosz erőkről. Augusztus közepén megindultak a lovassági hadműveletek, és az ellenséges területre benyomuló huszárok egyből megállapították, hogy az orosz mozgósítás sokkal gyorsabb és nagyobb mértékű, mint amire a tábornoki karban számítottak. Az is gyorsan kiderült, hogy a beásott gyalogsággal szemben a lovasság nem megfelelő, ilyen esetben csak gyalogosan van értelme támadni, de ehhez nem rendelkeznek sem megfelelő fegyverekkel, sem ruházattal

7ejelo2mnzhlx2ncs.jpgkép: Fortepan

1914. augusztus 15-én lépték át az első magyar katonák az orosz határt. A 24. lovasdandár ezen a napon (a mai Lengyelország területén található) Stojanowtól nyugatra orosz erőkkel találkozott. A felderítők jelentései után a huszárok az orosz tüzérség és géppuskák elleni rohamra fejlődtek fel, kb. 1800 lépés távolságról nyílt terepen. Hiába lőtték őket ágyúval, géppuskákkal, hiába vette őket oldalról is tűz alá az orosz gyalogság, a rohamot nem tudták feltartóztatni. Az egyik huszárszázad egy tucat katonája elfoglalta a géppuskákat, egy másik szakasz pedig legázolta a gyalogságot. A megvert oroszok, a 7. lovashadosztály maradék ereje inkább visszavonult.

Augusztus 16-án a 2. lovashadosztály Wladimir Wolynkij felé nyomult előre. A város határában heves géppuska- és puskatűz fogadta a magyarokat, az orosz gyalogság drótakadállyal megerősített állásokban helyezkedett el. A 3. huszárezred lóról leszállva próbált áttörni, de elvéreztek a sok akadály között, így visszavonták az ezredet. Augusztus közepére a frontra érkezett az 5. lovashadosztály is, amelyet pár kisebb gyalogos egységgel kiegészítve szintén mélységi felderítésre küldtek. 15-én az ezred a Zbrucz határfolyóhoz ért, amelyen egyetlen híd sem ívelt át, két oldalról mindet lerombolták a határvédő alakulatok. Froreich altábornagy hadosztálya gond nélkül átkelt a folyón, a gyalogság pedig az utászok által készített hídon át nyomult előre. Froreich mindenképpen győzni akart, hogy ezzel kedveskedjen Ferenc József császárnak, aki 18-án ünnepelte a születésnapját.

Augusztus 17-én a hadosztály megindult Kuzmin és Gorodok felé, ahol a nagyobb orosz erőket sejtették. Az útba eső falvakon áthaladva a katonák meglepődve tapasztalták, hogy az utcákon sok erőteljes, katonakorú ember nézi őket keki nadrágban és katonai csizmában. Ez furcsának tűnt, de nem volt idő további nézelődésre, így nem derült ki, hogy ezek bizony mind orosz katonák voltak, akik a magyar huszárok elvonulása után azonnal szolgálatba helyezték magukat, így a 2. kozák hadosztály felkészülten várta a magyarokat a Gorodok határában lévő védelmi állásokban. Zigalin orosz tábornok erősítésképpen további gyalogságot is kapott, így nagyon előnyös pozícióban várta a támadást. Froreich altábornagy még az elővéd jelentéseit sem várta meg, amikor a pápai és a zalaegerszegi huszárezredet támadásba küldte az állások ellen, de a roham összeomlott az orosz gyalogság koncentrált tüzében. Az 5. lovashadosztály 24 tisztjét, 450 huszárját és 650 lovát elveszítette. Zigalin tábornok a megsebesült foglyokkal kezet fogott, és a következőket mondta

„gyönyörű roham volt. Gratulálok Önöknek. Én lovas vagyok és tudom, hogy mi ez. Nem hittem volna, hogy ma ilyen rohamot lehet végrehajtani.” 

A 11. ulánus ezred viszont inkább gyalogosan támadt az orosz balszárny ellen, zárt, kétsoros vonalban indult rohamra, ami sikeresnek bizonyult, az orosz balszárny megingott. Ám ekkor jött a visszavonulási parancs, így nem lehetett kiaknázni a sikert. Froreich altábornagy először újabb támadást tervezett, amit végül elvetettek az orosz tüzérség intenzív tevékenysége miatt, mit sem sejtve arról, hogy a gyalogság lőszere szinte elfogyott, és csak az ágyúkhoz volt még némi muníció. A visszavonulás sem volt zökkenőmentes, a rendezett menet útközben felbomlott, és amikor beértek Satanow szűk utcáiba, a menet feltorlódott. A zűrzavar akkor lett teljes, amikor a házakban megbújt oroszok lőni kezdték a huszárokat. Itt lőtték le hadosztály parancsnokát, Froreich altábornagyot is, aki a világháború első tábornoki áldozata lett.

A visszavonuláshoz kötődik egy kis anekdota, amely jól leírja a huszárok morálját. Az események után két huszártiszt azon vetélkedett, hogy kivel mi esett meg Gorodoknál. „Mikor jövünk visszafelé – kezdte az első –, egy magaspartú pataknak a medrébe jutottam, s már-már úgy látszott, hogy nincs szabadulás. Annyival is inkább, mert fönt, a part szélén, magas kerítés húzódott. Egy pillanatig tűnődtem, majd hirtelen elhatározással megsarkantyúztam a paripámat, s nekiugrattam a kerítésnek. Már el is értem, mikor egy srapnel elvitte a lovam hátulját. – És te? – kérdi a bajtárs. – Én a lovam elejével a levegőben maradtam. A másik nyelt egyet, majd így szólt: – Az semmi. Az én vállamról az egyik srapnel letépte a mentét, a másik pedig visszahozta...”

A gorodoki lovasroham megmutatta ugyan a huszárok bátorságát, de bevethetőségük korlátait is. A visszavonulás ellenére a huszárezred egy apró sikert elkönyvelhetett azért. Az orosz erők pár napra elbizonytalanodtak, azt hitték, hogy nagyobb erőkkel állnak szemben, így a monarchia hadserege nyert egy kis időt, amire szüksége is volt."

Teljes cikk elérhető: https://qubit.hu/

Forrás és kép:https://qubit.hu/

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nimrodnepe.blog.hu/api/trackback/id/tr6714368175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Magyar-történelem kutató, Hagyományőrző és politikai (jól)Megmondó-Magazin |SZIESZTA-NETWORK © |