Szkíták
kép: wildfiregames.com

 Mindaddig még őseink és rokonaink eltörökösödése talán kevésbé fájdalmas is, a magyarságnak és rokonainak elszlávosodása egy teljesen eltérő kultúrájú és idegen népcsaládba való felszívódásuk durva mélyütés az amúgy is kivéreztetett nemzetünk számára. 

De tanuljunk a múltból mert csak az emelhet fel minket. "Eltemettek minket, de nem tudták hogy magok vagyunk!"

"A fejezet nem önálló kutatáson alapul, az etnogenezist tárgyaló oldalak nagyrészt Golden (1992) alapján íródtak. Mégis fontosnak tartom ezt az áttekintést, egyrészt, hogy a török világgal közelebbről nem ismerős olvasók is képet nyerjenek a vizsgált népek kialakulásának összetettségéről, a várható történeti eredmények jellegéről, másrészt hogy felvázoljuk a már elvégzett és a még elvégzendő kutatások arányát és népeit. A török népzenék közötti kapcsolatok megértéséhez figyelembe kell vennünk, hogy e népek különböző folyamatok során alakultak ki. Etnikai rétegek rakódnak egymásra, ezek sok esetben már összevegyültek, néha azonban, például épp a zenén keresztül valamilyen formában a mai napig megmutatkozhatnak. A török nyelvek régi szamojéd, ugor, ket és más elemei azt is felvetik, hogy ezek a töröknek tartott alaprétegek mennyire voltak maguk is eltörökösödöttek (Sinor 1979–80: 768–773).

Bár eltérő arányban, de találhatók közös rétegek is egyes török népekben, ilyen pl. a kipcsak elem a karacsáj-balkár, nogaj, kazak, karakalpak, kirgiz, baskír és más népek esetén. A legtöbbször azonban ezek a közös elemek sem voltak homogének, és a szubsztrátum mindenhol fontos szerepet játszhatott (Sultanov 1982: 7–8).

A törökök szinte minden általuk huzamosabban és nagyobb tömegben meghódított területet eltörökösítettek, sőt pl. Közép-Ázsiában, az azeri területeken és Anatóliában még kisebbségben is sikerült eltörökösíteniük a helyi lakosságot. E folyamat egyik fontos tényezője lehetett, hogy nem erőszakkal történt. Ebben az időben ugyanis nem volt fontos a közös államnyelv, sőt a török uralkodó elit gyakran a perzsát használta az államigazgatásban vagy az irodalomban. A vallás nyelve pedig az arab volt. Érdekes párhuzam, hogy Észak-Afrikában a törökhöz szerkezetében és genetikailag is hasonló arab nyelv terjedt a városokból a nomád népesség felé, egyre inkább elarabosítva azt.

Ez a folyamat még ma is tart (Moscati et al. 1964: 15–17). Az iráni Közép-Ázsiában is hasonló folyamat játszódhatott le, bár itt a városok jobban megőrizték iráni karakterüket. Ráadásul a törökök az iráni városokból tanulták el az iszlámot, ami nagy mértékben megkönnyítette az iráni népesség eltörökösödésének folyamatát. (Ez éppen fordítva szokott lenni, de legyen szerk.)

Szibéria eltörökösödése napjainkban fejeződik be, itt fontos alapréteget alkotnak az uráli és a paleo-szibériai népek. Tudjuk azt is, hogy a törökök előtt az eurázsiai sztyeppét majdnem ezer évig az iráni (vagy iráninak nevezett szerk.) nyelveket beszélő nomádok népek dominálták, melyek nagy tömegeit nyilván szintén beolvasztották a törökök.

A mai állapot erősen különbözik a régiektől, most a politikai erők által létrehozott államok játsszák a főszerepet. Az állam pedig különböző etnikai csoportokat fog össze, hogy nemzetté kovácsolja őket, noha ebben a folyamatban bizonyos nyelvi, törzsi és etnikai elemek is szerepet játszanak. A 19. század végén – 20. század elején számos török nép (pl. az oszmán török, azeri, volgai tatár, üzbég, kirgiz) elérte a nemzeti állammá válást, míg másoknál ez a folyamat el sem kezdődött (pl. hakaszok, jakutok). A Szovjetunió idejében pedig ismét más, a népeket határokkal megosztó folyamatok zajlottak le.

Bolgár-török (csuvasos) ág csuvas /SUWAZ/SZUVAR/SZABÍR;

kihalt nyelvek: kazár, volgai bolgár, dunai bolgár, besenyő, besgur. Ezek azok a „töröknek nevezett nyelvek” amelyek a magyarral rokon vagy azonos nyelvek lehetettek, de ma már a török nyelvek egy különleges távoli és „kihalt” ágának tartják."

Szerző: Gyécső /nimrodnepe.blog.hu/

A tanulmány teljes és részletes leírása és forrás: zti.hu