Magyar-történelem kutató, Hagyományőrző-Magazin |SZIESZTA-NETWORK © |

2018. szeptember 03. 14:02 - Kapronczay Gyécső

Értékeink feltárása - Magyar ikonok Svájcban

Töss városa

Official seal of TössTöss város címere Svájcban. Fotó: wikipedia

 

"A svájci Töss címere a mai napig őrzi a magyar piros-fehér-zöld színeket és az Árpádok jelképét, a kettős keresztet és a hármas halmot. Az utolsó Árpád-házi sarj emlékét ápolva ezzel. Aki nem más, mint III. Endre, az utolsó Árpád-házi királyunk egyetlen gyermeke, Erzsébet.

 

Árpád-házi Boldog Erzsébet élete (1292-1336)

 

1292-ben született III. András és Fenenna kujáviai hercegnő egyetlen leányaként. Hároméves korától félárva volt, ekkor halt meg ugyanis tizenkilenc éves édesanyja. A kis hercegnőt a cseh herceggel, a későbbi III. Vencellel jegyezték el. Neveltetése miatt Bécsbe vitték. A házasság azonban nem jött létre. Apjának 1301. január 14-én bekövetkezett halála miatt. Az árva királylányt mostohaanyja a Habsburg származású Ágnes vette pártfogásába. Ágnes magával vitte Bécsbe és testvérének Henriknek ígérte a fiatal hercegnőt, hogy ezzel is biztosítsa a magyar trón Habsburg kézbe kerülését. Azonban a sors most sem volt kegyes Erzsébethez. Ágnes apját, Albert királyt meggyilkolták, ezért Ágnesnek kolostorba kellett vonulnia 1310-ben. Mostohalányát, Erzsébetet pedig másik kolostorba, a tössi domonkos apácákhoz adta, tiltakozása ellenére. Itt élt 28 évet, egészen haláláig.

A fiatal hercegnő viszontagságos életét jól ismerjük. Egyik társnője, Elsbet Stagel apáca legendában örökítette meg, melyben kiemeli Erzsébet magyarságát, aki a távolban is szülőhazájára gondolt, pedig róla már mindenki elfeledkezett. Életét szenvedés és félelem jellemezte, személyiségét alázat és a türelem. Szent Margit lelkületű, szigorú vezeklő életet élt, tisztaságban és magát földi javaktól megfosztva. Fel se merült benne, hogy ősei trónjára üljön. Megpróbálta életét az Árpád-házi szentek példáját követve méltóan élni. Jegyese, Heinrich többször magával akarta vinni Bécsbe, de visszautasította. (Mint példaképe, Szent Margit tette kérőjével.) Hamar betegség gyengítette le és haláláig inaszakadt volt. Utolsó éveiben teljesen béna volt. 42 évesen, 1338. május 6-án halt meg.

A kolostorban temették el. Legendája szerint 30 héttel halála után testét áthelyezték és épségben találták meg. A domonkos rendben boldogként tisztelik, de az egyház hivatalos eljárást még nem folytatott. Nyughelyét a kolostorral együtt a 16. században dúló vallásháborúk során a reformátorok feldúlták. Sírjáról, hamvaimról elfeledkeztek, egészen addig, amíg Mária Terézia meg nem kerestette. Sajnos ekkor már csak sírja fedőlapját találták, melyet ismét a kolostor területén hagytak veszni. Egészen addig, amíg egy gyártulajdonos, (a kolostort ugyanis 1850-es években gyárrá alakították át) nem gondoskodott róla. Előbb a sírkövet villája kertjébe helyeztette, később a zürichi Landesmuseumnak adományozta. Ott őrzik ma is a IX.-es számú teremben.


Töss város
Töss város

Svájc napjainkig megőrizte az utolsó Árpád-házi királylány emlékét: a tössi címer piros fehér zöld színei hirdetik Boldog Erzsébet származását, hontalanságában is megőrzött magyarságát."

 

Forrás: torizzotthon.hu

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nimrodnepe.blog.hu/api/trackback/id/tr1014219431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Magyar-történelem kutató, Hagyományőrző-Magazin |SZIESZTA-NETWORK © |
süti beállítások módosítása