Magyar-történelem kutató, Hagyományőrző és politikai (jól)Megmondó-Magazin |SZIESZTA-NETWORK © |

2018. augusztus 30. 19:28 - Gyecso

Oláh történelemhamisítás 2018. augusztus 29.

"A szatmárnémetiben működő szélsőséges, fasiszta-nacionalista szervezet, a Tempora Egyesület honlapján igazi oláh zamatú írás jelent meg a napokban, a II. Bécsi Döntésre és a hős oláh emlékmű újraállítására emlékeztetve az olvasót. A hazudozás és a gyalázkodó rágalmak kevercse bizonyára nagy örömet okozhatott a szélsőséges és gyilkos hajlamú, nem kifejezetten értelmiségi szatmári oláhoknak, bár ha jól meggondoljuk, ma már csak egy szűk réteg hajlik erre a végtelenül primitív és történelmi ismeretek nélküli gyűlölködésre. A mai román ember látja mi történik körülötte, s azt is, hogy a magyar nem ellensége, csak sorstársa... 

Persze hozzá kell tenni: „amilyen a pásztor, olyan a nyáj”. Ma, a román történelem eddigi legnagyobb hazaárulója, Bukarest nagyura. Klaus Johannis, a dél-erdélyi szászok árulója, pénzért már mindenkit elárul, aki él és mozog Oláhországban, a Partiumban és Erdélyben… Érthető tehát, hogy helyi szinten legalább a Ceauşescu-i primitív elmebetegség próbálja egyensúlyban tartani a megtépázott és hazugságokon szilárdan álló oláh identitást.  

Az alábbi cikket szó szerint fordítottam, mert a hazai sajtó sajnos nem foglalkozott a II. Bécsi Döntéssel (sem!)… Lássuk hát, hogy az oláhok miként kommentálták ezt a történelmi esemény.

S hogy meddig fogják ekként kommentálni? Bizonyára nem sokáig, hiszen ahelyett, hogy hazájuk vezetőivel foglalkoznának, inkább a magyargyűlöletben, a száz éve tartó oláh-maszturbáció örömeiben élnek. Ennyi telik. A cikket azonban ajánlom olvasásra, mert tudnia kell a hazai olvasónak, mivel áll szemben, amikor a baráti Romániáról vitázik…

 Képtalálat a következőre: „nagykároly térképe”

Felhívjuk a figyelmet, hogy az alábbi oláh cikk egyetlen szava sem igaz, így olvasóink felzaklatására és a nyugalom megzavarására  alkalmas!

 

„78 éve a II. Bécsi Döntés megcsonkította Romániát

 

Időszámításunk előtt 36-ban Heródes, lánya, Salome kedvébe járva, levágatta Keresztelő Szent János fejét. Ugyanilyen gyáva tett történt 1940. augusztus 29-én, a horthysta Magyarország kedvében járva, Hitler, Mussolini, Horthy szétszabdalták Nagy-Romániát.

Ezen a napon Bécsben jelentéktelen emberek, akiket a történelem egyes népek élére sodort, hozzá nem értéssel döntöttek a román-magyar problémáról. A „bírák” kezükbe vettek egy ceruzát és ki tudja mire gondolva vonalat húztak a térképre. Kezük alig észrevehető remegése nyomán teljes falvak estek áldozatul a mészárlásnak és váltak romhalmazzá.

Augusztus 29-én Bécsbe hívatták a román és a magyar külügyminisztert, Mihail Manoilescut és Csáky Istvánt, ahol Joachim von Ribbentrop, német külügyminiszter a megjelent feleket a német-olasz döntés feltétel nélküli elfogadására kényszerítette, ez lett a II. Bécsi Döntés.

 1940. augusztus 30.-án a II. Károly román király által összehívott Koronatanács 19 szavazattal, 10 ellenszavazattal és 1 tartózkodással elfogadta a döntést, cserébe Németország és Olaszország szavatolta az új határvonal megtartását.

 A Bécsi Döntés kiélezte a feszültséget Románia és Magyarország között, különválasztva a román és a magyar nemzetet, nem sikerült megoldania a nemzetiségi kérdést sem. 1.200.000 román, Észak-Erdély lakosságának fele a Magyarországhoz csatolt területen, 500.000 magyar pedig Erdély déli részén maradt. Erdélyben románok hétköznapi élete megváltozott. Mindennapossá váltak a gyilkosságok, mészárlások és kitelepítések. Magyarországról 300.000 fős haderőt telepítettek a megszállt területekre, ezen kívül csendőröket és egyéb felfegyverzett erőket, ezzel is hangsúlyozva fölényüket, bátorítva a helyi magyar lakosságot, ugyanakkor megfélemlítve a románokat, akik ellen büntető hadjáratot indítottak.

1940. szeptember 5-én v. Nagybányai Horthy Miklós és dr. Gróf Széki Teleki Pál, Magyarország miniszterelnöke, egy magyar hadoszlop élén bevonult Szatmárnémetibe, ahol nagy gonddal előkészített ünnepi fogadtatásban részesültek. A két vezető Szatmárnémeti „felszabadítása” alkalmából felolvasott „kiáltványban„ embertelen bűncselekményekre, a román lakosság ellen lázította a jelen lévő magyar lakosságot.

Ezzel az etnikai tisztogatási tervvel összhangban a fasiszta szellemiségű magyar katonai és félkatonai alakulatok elképzelhetetlen bűncselekményeket követtek el, kivégezve és elűzve a román lakosságot, megváltoztatva a demográfiai arányokat, ezáltal is szavatolva az elfoglalt területek megtartását.

A román lakosság teljesen védtelen maradt a magyar hadsereg bosszúvágyával szemben, akikhez csatlakoztak a helyi magyarok, akik egyszer s mindenkorra meg szerettek volna szabadulni a románoktól. Különös figyelmet szenteltek a helyi román értelmiség kivégzésére, polgármesterek, papok, tanítók voltak a tisztogatás áldozatai, azt a célt szolgálva, hogy a lakosság saját nemzetiségű vezetőit elveszítse. Észak-Erdélyben szinte nem akadt olyan község vagy város, amelyben ne lett volna a magyar hódításnak véres áldozata. Kiemelkedően kegyetlen gyilkosságok és végtelen visszaélések történtek többek közt Szilágysomlyón, Zilahon, Kolozsváron.

 

1940. után Nagykárolyban, Szatmár megyében, horrorisztikus, elképzelhetetlen események bontakoztak ki, melyek a román és a zsidó lakosság ellen irányultak. Ezen települések lakossága sohasem nyerte vissza lelki nyugalmát. Szeptember 5-én, a hajnali órákban lemészárolták a parasztokat 11 településen.(Itt most a cikkíró olyan településeket említ, melyek Trianon után létesült telepes-falvak, nincs magyar nyelvű megfelelőjük. – a szerk.)

A románok elleni támadások mellett a horthysta elöljárók igazi keresztes hadjáratot indítottak a román emlékművek ellen az elfoglalt területeken. Nem kerülhették el ezt e pusztítást a temetők keresztjei, de az I. Világháborús emlékművek sem. Szatmárnémetiben a horthysta vezetőket zavarta az Ismeretlen Hős Emlékműve, amely a román hadsereg két nagy győzelmének állított emléket, a szobrot valószínűleg beolvasztották, ugyanis az nyomtalanul eltűnt.

78 évvel e tragikus események után, az gyűlölt Bécsi Döntés emléknapján, a Szatmári Tempora Egyesület szeretné a nyilvánosság tudomására hozni, hogy fontos lépéseket tett e fontos emlékmű helyreállításában, amely az egyesülés jelképe az anyaországgal – Romániával – örök időre ezen a vidéken.

Nemrég megkaptuk a Kulturális és Nemzeti Értékek Minisztériuma tanácsának kedvező véleményezését, így a Szatmári Polgármesteri Hivatal és a Szatmári Megyei Tanács, rendelkezésünkre bocsájtotta az építkezési engedélyt, valamint a Nagy Egyesülés centenáriumi pályázat nyertes tervének szánt összeget. Ezt követően minden reményünk teljesülni látszik, miszerint 2018. december 1-én, a Nagy Egyesülés centenáriumán, az Ismeretlen Hős Emlékműve felavatásra megtörténik és elfoglalja méltó helyét a megyeszékhely központjában. Isten segedelmével!” 

 

Nagykárolyi Károlyi-kastély  -  Kép forrása: utazzerdelybe.hu

 

(forrás: hungaryfirst.hu
Szatmári Tempora Egyesület,
fordította és közzéteszi: Czeglédi Andrea)"

Címkék: Facebook
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nimrodnepe.blog.hu/api/trackback/id/tr2814212679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Magyar-történelem kutató, Hagyományőrző és politikai (jól)Megmondó-Magazin |SZIESZTA-NETWORK © |