Magyar-történelem kutató, Hagyományőrző-Magazin |SZIESZTA-NETWORK © |

2024. március 15. 13:48 - ADMINISTRAT0R

"Dicsőség az Hősöknek!"

Orbán Viktor (Budapest, 2024. március 15.)

komment
2024. március 09. 10:19 - Kapronczay Gyécső

A szkíta utód magyarság lovasíjászatának lenyomata a 17. századból

 
albrecht-durer-1517-unpublished-288x300.jpg

Albrecht Dürer magyar íjász, 1517, kiadatlan

A 15 éves háborúban (1591/93-1606) is részt vettek a magyar lovasíjász egységek. Szakál’ Dobó József találkozoni a Hadtörténelmi Közleményekben (Budapest, 1894, 7. szám) ezekről az egységekről szóló feljegyzésekkel.

 9-11sz-300x169.jpgHagyományos magyar összetett íj (IX-XI. század)

A Habsburgok Császári Katonai Levéltárának feljegyzése szerint 1592. szeptember 12-én több ilyen lovasíjász alakulat létesült. Pontosabban Tetauer Károly csapatai között 100 lovasíjász volt. Később 200-an voltak Montecuccoli, 200 pedig Jörger és Stahremberg hadseregében. Szó esik még 250 lovasíjászról, akiket az osztrákok 4 hónapon keresztül fizettek, valamint 750 „német lovast és íjászt”, akiket a király fizetett.

 jobst-amman-metszete-16sz-kozepe-203x300.jpgMagyar nemes, 16. század közepe,
Jobst Amman rézkarca

Úgy gondolják, hogy a hagyományos magyar lovasíjászat soha nem tűnt el teljesen, képességeik beépültek a magyarság kiváló modern kori huszár harcművészeteibe. Ennek a fajta könnyűlovasságnak kifejezetten fontos szerepe volt a 17. században, mert kiválóan tudtak felelni az oszmán hadsereget kísérő betolakodó krími tatárok kihívásának.
42936074635_b625342b12_o-300x284.jpgmagyar könnyűlovas

Tudjuk, hogy a magyar huszárok már 1572-ben többféle fegyverrel voltak felszerelve, de sokan hordtak íjat és nyilat, különösen a székely lovasok. Emellett az összetett íjjak mellett léteztek pisztolyok, amelyet gyakran ugyanaz a lovas használt, egészen a 17. századig Közép- és Kelet-Európában. Azt azonban tudjuk, hogy 1814-ben Párizsban láttak baskír lovasíjászokat…


hetmans_guard-175x300.png

A magyar eredetű huszárság más népeknél is elterjedt,
l
engyel szárnyas huszár íjjal és nyíllal

A huszadik századra letűnő lovasíjászatot Kassai Lajos támasztotta fel Magyarországon, aki az 1980-as évek végén megalkotta a lovasíjászat versenyszabály rendszerét és elkezdte ennek az új sportágnak a népszerűsítését. Módszere az 1990-es évektől terjedt el Európa többi részén, az Egyesült Államokban és Kanadában.

forrás és képek: Hungarian Horse archers in the 17th century (hungarianottomanwars.com)

 

komment
2024. március 07. 08:07 - Kapronczay Gyécső

Miért tartják homályban a magyar történelmet?!

Gondolatok, a kutatásról

img_20240306_165152_1.jpgkép: nimrodnepe.blog.hu

Tudni illik, hogy a szkíta-hun-magyar történelemnek volt egy, ma jól ismert nevén de rosszul "népvándorlásnak" nevezett korszaka, melyet mi magyarok "szkíta exodusnak", "szkíta menekülésnek" nevezünk.

Ez az a nehéz időszak, melyet a magyarellenesek origó pontnak tekintenek, és nem hajlandók a magyar történelemmel ennél régebbi időben foglalkozni.

Ez az az időszak, melyet megelőzött a több mint kétezer évig tartó (i.e. 2200-i.u. 350), letelepedett magas kultúrával rendelkező, kereskedelemmel és legelő váltással foglalkozó őseink időszaka, ahol sikerült konszolidálni, és megerősíteni államainkat, így magasabb erkölcsi szinten lévő kultúrát létrehozni, mely a nagynak tartott római és perzsa civilizációkat sikeresen ellensúlyozta.

Szkíta nemzetek, melyek a testvér hunokkal együtt jöttek vissza az európai szkíta területekre:

- Isszédok

- Ászok, Jászok, íjászok, jazig

- Rósalan, roxalan, alánok, alanyok

- Örsök, Aors

- Hungárok (magyar nemzetség, szabír nemzetség), Kangarok, Hangaraye, WNGR, Kang kü

- Szakaurak

- Fergana-medencei szkíták, amürgi szakák, haumát fogyasztó szakák

- Szugudaiak, szogdok

- Párnik, pártusok, Dahák, Tahók

- Becsenek, Besenyők

* a felsorolás nem teljes körű. Ide tartoznak még a Balkharok, későbbi bulgárok, és egyéb más rokon népek.

 teljes4_3_1.pngkép: nimrodnepe.blog.hu

A szkíták és a hunok rokonságáról a kínai források is nyilatkoznak

A kínaiak jelzik és megerősítik a kangarok (hangarok), a jüecsik (kusánok) és a hungnuk (hunok) közti rokonságot. Leírják, hogy Kang kü (hangar)szkíta nemzet, a lakóik öltözete, szokásai, életmódja, kinézete olyan, mint a hunoké, de nyelvük is igen közel áll egymáshoz. Kölcsönösen megértik egymást.

Érdemes kiemelni, hogy a mai modern kutatók azért tartják a szkíta civilizációt kihaltnak, mert az európai szkíta hegemóniát az i.u 250-300-as időszakra a szarmaták, majd a gótok megtörték és kegyetlenül elpusztították.

De ezek a kutatók elhallgatják, hogy a keleten élő szkíták, akiket szakák néven is ismerünk, nem hogy nem haltak ki, hanem ők voltak azok akik a rokon hunokkal együtt visszatértek európába és visszaállították az európai szkíta hegemóniát. Az egyesült szkíta nemzetek az egyesülés után a legősibb közös ősükről magyarnak nevezték el magukat, mely nevet mind a mai napig használnak, használunk.

Tehát nem hogy nem halt ki a szkítaság, hanem mind a mai napig élünk és itt vagyunk. A visszatéréskor a szkíta helyett már elsősorban a hun nevet használtuk, majd a vérszerződés után a teljes szkíta egyesüléstől a magyar nevet használja mint szövetségi elnevezés minden szkíta, mely a kárpát-medencei őshazába tért vissza. Emellett minden népcsoportnak megmaradt a maga neve a magyar elnevezésen belül is.

Időszakok a szétválástól kezdve:

i.e. 2200, az európai szkítaság kettéválása, létrejön az ázsiai szkíta világ

i.e. 130-i.u. 350 "Hangaraye" szkíta állam hegemóniája a közép-ázsiai szkíta testvérnépek felett.

i.u. 350-400 szkíta-hun szövetségkötés

i.u-400-550 altaji "türk" népek felemelkedése, a szkíta-hun exodus ( "népvándorlás") megkezdődése

A szkíta népek európába való visszatérése, kaukázus, kelet-európa, és közép-európa területén a szkíta civilizáció helyreállítása. Ekkor már hun és honagur nevek alatt, a szkíta szövetségi név kevésbé használt formulává válik.

Folyamatos visszaáramlás, a Magyar királyság kialakításáig.

 

nimrodnepe.blog.hu

komment
2024. március 06. 08:41 - Kapronczay Gyécső

Kártyavárként dől össze a román történelem – Magyarok leszármazottai alapították az oláh “román” fejedelemségeket

forrás és kép: /szentkoronaradio.com/

"Az oláh-román történelemről eddig is tudtuk, hogy az általuk közvetített narratíva az nagyrészt hamis. Viszont most újabb részletek láttak napvilágot, a "román" vajdák valójában magyar származásúak voltak – derül ki a Székelyhon cikkékből. 

nn_havasalfold-posadai-csata.jpgMolnár József: Dezső vitéz önfeláldozása I Róbert magyar királyért "Károly Róbertért" (1855)

A valós oláh történelem kezdete!

Gondolta volna, hogy például a híres havasalföldi uralkodó, Román nevén Mircea cel Bătrân legalább annyira tekinthető magyarnak, mint románnak? És ezt már román sajtó is kezdi beismerni! Legalábbis az Adevarul.ro portál minapi cikkében részükről szokatlan őszinteséggel beszél a havasalföldi és moldvai vajdák génjeiről. Pár adattal mi is hozzájárulunk a tabudöntögetéshez.

Kezdjük a 17. század második felében összeállított havaselvi krónikával, mely szerint az ország lakói „azoktól a románoktól (rumânii) származnak, akik elváltak a rómaiaktól, és észak felé vándoroltak, átkeltek a Dunán, egy részük Szörény váránál (Turnul Severinului) telepedett le, a másik Magyarországon (Țara Ungurească), az Olt és a Maros mellékén, és a Tisza mentén eljutottak egészen Máramarosig.

Azok, akik Szörény váránál telepedtek le, a hegyek alján egészen az Oltig jutottak, mások pedig az Al-Dunáig.

És így benépesítették az egész vidéket, egészen Nikápolyig” (lásd Miskolci Ambrus: A román középkor időszerű kérdései, 2021.)

Mivel azonban ez nehezen összeegyeztethető az Erdélyt az „elsőbbség” jogán maguknak vindikálók által kreált dákoromán kontinuitás elméletével, a román történészek többsége inkább Fekete Radu (Radul Negru) legendájának ad hitelt, amely szerint nevezett vajda Dél-Erdélyből kelt át népével a Kárpátokon, és alapította meg Havasalföldet a 14. század első felében.

Csakhogy a raguzai Pietro Luccari 1605-ben azt írta erről a Feketéről, hogy a „magyar nemzetből” való, Szent Nikodémusz 1763-ban közzétett életrajzában pedig az áll, hogy a Moldvát a tatárok alól felszabadító László (Vladislav) magyar király testvére lett volna.

A források hiánya, illetve ellentmondásossága folytán nehéz kihámozni, hogy a megregulázására törekvő I Róbert "Károly Róbert" magyar királyt az 1330-as években hitszegéssel tőrbe csaló (ez a történelemkönyvekből jól ismert posadai csata) Basarab vajda miként kerül képbe, de az is elképzelhető, hogy Fekete vajdával azonos.

Vele kapcsán már évekkel ezelőtt heves társadalmi vita alakult ki, amikor egyes kutatók – DNS-vizsgálatokra alapozva – azt bizonygatták, hogy ő bizony tősgyökeres kun volt. És igazuk lehet, hiszen az apja, az „erős vas” jelentésű Thocomerius (Toktemir, Tatamér) is annak vallotta magát. És hogy tovább csigázzuk a fantáziát: a régi magyar családokat ismertető Nagy Ivánnál ezt találjuk: a magát Attila hun király véréből eredeztető Ilosvay család „első ismert őse Tatamér volt, aki valószínűleg egy személy a híres oláh vajda Bazaráb atyjával, Tatamérral.”

Fokozzuk még?

Ördögtől való elgondolás? Ugyan már!

 

A 20. század első felében munkálkodó Veress Endre azt vallotta, hogy ez a kun Basarab  a Prut és a Szeret mellékéről, az egykori milkói püspökség területéről ment át Havasalföldre államot alapítani.

/A Basarabok kun–tatár származása nyilvánvaló, családfájuk visszavezethető egészen Dzsingisz kánig. Rásonyi László turkológus professzor szerint a Basarab szó jelentése „leigázó apa”, a török „bas” leigázni, lenyomni jelentéssel bír.

(Megegyezik a magyar „basz” szóval, mely tömést, nyomást, tolást jelent, innen a kolbász szavunk is. Aba, apa, atya, szavak a magyarban ugyanezen jelentéssel bírnak. Így helyesen magyarul Baszaráb, Baszarab a hangzósítás. szerk.)/

Az itteni kun időkre emlékeztet Cozia nevének eredete is, ahol Öreg Mircsa (Mircea cel Bătrân) alapította híres kolostorát, nem beszélve a Bărăganról, amely síkságot, pusztát jelentett a kunok nyelvén, vagy éppen Teleormanról (bolond erdő). Neagu Djuvara román történész szerint Basarab, akárcsak fia, Miklós Sándor római katolikus volt, miközben a románok akkor már régen a keleti egyház védőszárnyait élvezték.

Sőt, a hosszúmezői (szerk.) câmpulungi és Râmnicu Vâlcea-i egyházi adatok szerint a feleségét Margitnak hívták, és a krónikás hagyomány tükrében esetében is magyar származást kell látnunk.

Ez már csak azért sem ördögtől való elgondolás, mert Miklós Sándor (Nicolae Alexandru), illetőleg magyar felesége, a pápával is levelezésben álló Dobokai Klára (Margit?) alapította Argyasudvarhelyen (Curtea de Argeș) az esztergomi érsekségnek alárendelt, az utódai által aztán felszámolt magyar-oláhországi, vagyis ungrovlachia-i római katolikus püspökséget (Mitropolia Ungro-Vlachiei), építtetett két templomot Hosszúmezőn (Câmpulung), egyiket a ferencesek számára. Feleségeként még Lackfy Mária is szerepel a forrásokban.

Miklós Sándor fia volt az 1364 és 1377 között uralkodó I. László (Vlaicu Vodă), akit testvére, I. Radu követett a trónon (1377–1383). Némely történész vele azonosítja a fentebb említett Fekete vajdát, és egyes feltételezések szerint feleségét Annának hívták, aki – magyar lévén – 1380 táján emelt kolostort a domonkosok számára Hosszúmezőn, Argyasban pedig templomot.

Mircea cel Bătrân negyed- vagy felerészt magyar? 

Ezzel pedig elérkeztünk a fiukhoz, Öreg Mircsához, akit az Adevărul.ro inkriminált cikke etnikai szempontból legfeljebb egynegyednyi arányban tart románnak.

Pontosabban vlachnak (azaz oláhnak), mert a hat-hétszáz évvel ezelőtti időszakra vonatkozóan ez a nemzetközi szóhasználat. A lap családfaelemzése Mircea cel Bătrân apját, I. Radut ugyan románnak tünteti fel, de rámutat: magyar-román vegyes családban született.

Mint említettük, ez utóbbi anyja Dobokai Klára, Dobokai János erdélyi gróf lánya vagy Lackfy Mária lehetett, de mindkét esetben áll az erdélyi magyar származás; ám ha valóban Anna volt a felesége, akkor Mircea cel Bătrân nem negyed-, hanem felerészben tekinthető magyarnak.

A történészek többsége azonban Kalinikiát vagy Calinichiát tartja a jeles uralkodó édesanyjának. Az ő etnikai hovatartozásáról többféle történelmi, családtörténeti feljegyzés ismert, egyik változat szerint Lázár szerb uralkodó lánya, másik változat értelmében viszont bizánci görög hercegnő volt, és általa tudott hatalomra jutni Mircea Vlachiában.

A családfát vázlatosan elemző szakértő fontosnak tartja kiemelni, hogy Havasalföld Mircea cel Bătrân uralkodása idején (előbb 1386–1394, majd 1397–1418) volt a legnagyobb kiterjedésű, hiszen határai Dobrudzsától a mai Szerbia területén fekvő Timok-völgyéig húzódtak.

Karós Vlad, Vitéz Mihály felmenői

Az Adevărul.ro ugyan megfeledkezik róla, de Mircsa feleségeként egy bizonyos Tolmay Máriát is említenek a források, és unokája, az 1431-ben Segesváron született Karós Vlad (Vlad Țepes) esetében is „félig magyar” származást feltételez például Ioan Bogdan történész. Az ő apja, Ördög Vlad (II. Vlad) a magyar Sárkányrend tagjaként (ismét) felvette a katolikus vallást, és talán erdélyi felesége volt.

Maga pedig előbb a Báthory-családhoz tartozó, de lengyel gyökerekkel is rendelkező Anasztázia Mária Holszanskát, az 1470-es években pedig Mátyás király néhai nagybátyja, Szilágyi Mihály húgát, Jusztinát vette nőül, aki más forrásokban Ilonaként szerepel (és az is lehet, két külön személyről van szó). Ebből aztán az is kikövetkeztethető, hogy utódja, I. Mihnea vagy Rossztévő Mihnea is legalább annyira volt magyar, mint román (sírja a nagyszebeni evangélikus templomban található).

Itt érdemes még megjegyezni, hogy az 1980-as években az akkori román hatalom túlbuzgó korifeusainak részéről született egy javaslat arra, hogy Mircea cel Bătrân nevét Micea cel Viteaz-ra változtassák.

A ténylegesen Vitéz családnevű Mihai Viteazul (1558–1601), a szintén jól ismert havasalföldi fejedelem esetében a történészek némelyike az etnikai származás meghamisítására gyanakszik. Az apját Pătrașcu Vodă és Pătrașcu cel Bun néven emlegetik, ám korabeli krónikások és későbbi korok szakértői szerint Vitéz Mihály voltaképpen egy görögországi (epiroszi) kereskedőnő szerelemgyermeke.

Az apja kilétére nincs kellő bizonyíték, de a legenda alapján szintén görög férfi lehetett, aki az epiroszi illetőségű család valachiai, Târgul de Floci helységbeli vendégfogadójában járt 1557 folyamán – írja az adevarul.ro.

A több szempontból is meghatározó román történelmi személyiségként számontartott Constantin Brâncoveanu fejedelem (1688–1714) édesanyja, Stanca Cantacuzino ugyancsak görög, bizánci származású volt, és a sort még hosszan lehetne folytatni. Ráadásul a moldvai vajdákról még nem is beszéltünk – de velük egy következő cikkben tervezünk foglalkozni.

forrás és kép: /szentkoronaradio.com/

 

komment
Magyar-történelem kutató, Hagyományőrző-Magazin |SZIESZTA-NETWORK © |
süti beállítások módosítása